Mint a por

Ha valaki vallásosnak gondolja magát, és nem fékezi meg a nyelvét, hanem megcsalja a saját szívét, annak a vallásossága hiábavaló. (Jakab 1:26)

Ó, Királyom, könyörgök, hogy őrség maradjon a nyelvemen, és hogy ez az ajak semmiféle csalárdságot ne szóljon.

Ha mások átkoznak engem, Atyám, a hallgatás lesz a válaszom. Emlékeztess arra, hogy nem vagyok más, mint por. Emlékeztess gyorsan, hogy a megerősítésem csak Tőled jöhet. Igen, mások esetleg elismernek engem, de meddig és miért? Csak a Te jóindulatod tölti be ezt a lelkemet.

Atyám, ez a Lélek, amelyet belém helyeztél, sok mindenen elgondolkodtat, mégis ez a három jár leggyakrabban az eszemben: 1. Először is, Atyám, mily figyelemre méltó, hogy ez a Lélek, amelyet belém helyeztél, nem nyűgözi le az emberek dicsérete. Igen, a Lélek, amely megjelöl engem, csak a Te elismerésed által nyer igazán energiát. Ó, mennyire drágának tartom ezt az új bölcsesség-morzsát. Szeretetre lettem teremtve, és csak a felém irányuló Te szereteted az a tiszta szeretet, amelyre a bennem lévő Lélek vágyakozik; 2. Másodszor, Atyám, az emberek romlottsága, még azoké is, akik önmagukat „testvérnek” nevezik. Milyen gyorsan elfordulnak! Te bizonyára figyelmeztettél, hogy ez meg fog történni, mivel ők ezt még szolgálatnak is tekintik Feléd (János 16:2); 3. Harmadszor, Atyám, az a valóság, hogy nap mint nap célpontja vagyok azoknak a szolgáknak, akik soha nem fontolnák meg, hogy elveszítsék az életüket azért, hogy megtaláljanak Téged; igen, mert magamon hordom a Te jeledet. Az ő céljuk az, hogy elpusztítsák és kárt tegyenek a Te gyermekeidben.

Ismét mondom: igen, Atyám. Add nekem az alázat lelkét; legyek olyan, mint a por minden ember számára, hogy némelyeket megnyerhessek. Ajándékozz meg a bölcsességgel, hogy tudjam, mikor kell szólnom, és mikor kell hallgatnom. Könyörgök, Királyom, add meg nekem ezt a legdrágább ajándékot. Akkor csendes imádatban fogok szolgálni Neked, várva a parancsaidra.