Természetfeletti gondviselés

Ó, Atyám, nagylelkűek a Te útjaid. Mily bensőséges a Te érintésed. Mily elgondolkodtatóak a Te mintázataid. Megmutattál nekünk valamit, valami nagyszerűt, egy életet megváltoztató gondolatot.

Megoszthatom veled, olvasó, amit Ő tett? Feltehetek egy kérdést, hogy megtapasztalhasd ennek a titoknak a kinyilatkoztatását?

Hogyan tesszük egy bizonytalan embert, aki egész életében elutasítottságot érzett, hogy elengedje a bizonytalanságát? Még nem; van itt több is. Ez az ember egész életét azzal töltötte, hogy kielégítse saját szükségleteit, és megvédje magát, valahányszor nem ismerték el, vagy elutasítva érezte magát mások által.

Tegyük fel újra ezt a kérdést más szavakkal. Hogyan teszünk egy embert, aki nem tudta elfogadni pozitív módon az elutasítást vagy a helytelenítést, biztonságos és magabiztos férfivá?

A válasz: bezárod egy börtönbe, és szinte mindenkivel, akit ismer, megvádoltatod valamilyen rosszcselekedettel. Aztán úgy intézed, hogy egyáltalán ne tudjon válaszolni a vádakra. Így van, se telefon, se személyes látogatás, egyáltalán semmilyen kapcsolat. Elfojtod minden lehetőségét arra, hogy megvédje magát. Egyszerűen csak hagyod, hogy hallja a vádakat, anélkül, hogy lehetősége lenne válaszolni. Mellette állsz, és nézed, ahogy hónapokig teljes gyötrelemben van.

Aztán egyszerre újraéli gyermekkori fájdalmát és emlékeit arról, hogy soha nem volt elég jó. Ezután jön egy feltámadás, szinte mint egy születés; kinyújtva, kicsavarva, nyomva és szorítva; véres jelenet ez. Éppúgy, mint egy újszülött arcán a megerőltetés; nagyon fájdalmasnak tűnik.

Ha láthatnád a fájdalmát, tudnád az igazságot, de a fájdalom magánügy; azt senki nem fogja látni.

Ahogy telik az idő, látod, hogy nyugalom telepszik be, valami új, ami korábban soha nem létezett. Ez a nyugalom helye csak azért jöhetett létre, mert a fájdalmat kikényszerítették, Yahweh szándékos, kikényszerített fájdalma miatt. Egy új teremtmény kifejlődését látod. Kinyilatkoztatás lép be. Ha eljuthatna hozzád, hallanád, amint a megtépázott ember mondja: „Megtettem, ami tőlem telt. Jót akartam. Hibáztam. Ez minden, amit most fel tudok ajánlani.”

De a vádlók még nincsenek kész. Több sértés, több vád. És egy természetfeletti beavatkozás nem engedi meg neki, hogy védekezzen. Csak az van megengedve, ami vádolja őt.

Még mindig a lelki szülőcsatornában lévén, ez az, akiben egy napon majd hinni fognak, egyelőre csak alá tud vetni magát a szorításnak, annak a szorításnak, amely minden ellen küzd, ami „önmaga” megőrzéséért kiált.

És akkor új kinyilatkoztatás: „Csak az számít, amit az Atya gondol rólam; nem fogok többé szeretetet vásárolni. Olyan valóságos ez most számomra. Tudom, hogy még fiatal vagyok, de végre megértettem az Ő szeretetét. Újnak, frissnek és elfogadottnak érzem magam. Mert Ő így mondja, méltó vagyok.”

Most tehát felismerheted Yahweh ezen nagylelkű mintázatát. Egy börtönbe zárva szabaddá tesz egy embert. Még mindig börtönben, de szabadon.

És megosztom veled, olvasó, a könnyeimet, ebben a pillanatban is folynak, miközben ezt írom. Neked írok, miközben a lelkemmel kiáltok. „Csak Te, Yahweh; csak Te tehetted ezt. Csak Te törődtél eleget azzal, hogy ezt megtedd. Csak Te törődtél eleget azzal, hogy megsebezz, hogy azután meggyógyíthass. Csak Te; csak Te! Te tetted ezt; Te tetted ezt! Egy új Téged látok!

Szeretetben összetörtél; és akkor jött a természetfeletti gyógyulás. Egy egész élet fájdalma távozik. Yahshua, szeretlek Téged azért, amit tettél. A Te kiontott véred hat; valóban megtisztít. A fájdalom távozik, és a szeretet a jutalma.”