Az imádság héber szemlélete

Mózes Tórája, az Írás első öt könyve, tartalmazza Yahweh parancsolatainak teljességét. Ebben található az a fogalom, amelyet ma imádságként ismerünk: „tefillah.” A tefillah szó gyöke azt jelenti: ítélni, megkülönböztetni, tisztázni vagy dönteni. A szándék az, hogy felébressze a vágyat, hogy önmagunkat felelősségre vonjuk, hogy őszinte önvizsgálatot végezzünk.

Az eljövendő Messiásba vetett hitrendszer megkívánta azt a vágyat, hogy „önmagunkat ítéljük meg” Yahweh előírásai szerint. Ez követelmény volt a felnőttkorba lépő fiatal férfiak számára, hogy felelősséggel tartozzanak a Tórának, és ezáltal a Teremtőnek, innen a Bar micvó. A Bar micvó a „szövetség fia” gondolatát hordozza, vagy szó szerint „a jó cselekedetek fia.”

A mai hívőnek fel kell figyelnie erre a szemléletre, hiszen a már eljött Messiás korában élünk. Az Ő halála és feltámadása miatt több bölcsesség, több meglátás, több kinyilatkoztatás és több ígéret lett kijelentve számunkra. Ennek eredményeként minden gondolatot foglyul kell ejtenünk a Messiás iránti engedelmesség érdekében (2Korinthus 10:5). Ez csak az én levetkőzése által történhet meg (Zsidók 12:4).

Az imádságot azért adták, hogy segítsen elérni a Lukács 22:42 szerinti életmódot: „Ne az Én akaratom, hanem a Tiéd legyen meg.” Amikor így élsz, minden ígérete „igen” és „úgy legyen!” (2Korinthus 1:20).

Sok mai hívő túl sok időt tölt olyan dolgokért imádkozva, amelyeket már megkaptak, ahelyett, hogy az imádságot olyan eszköznek tekintené, amely által önmagát a Teremtő szemszögéből ítéli meg. Fontold meg az imádság héber szemléletét, és imádkozz azért, amit Yahweh szán az imaéletednek. Mindenekelőtt tedd félre a félelemből fakadó kéréseket, valamint azokat is, amelyek azt mutatják, hogy a bűn elleni küzdelmed csak azért marad fenn, mert vonakodsz átadni az „önmagadat.”

A bűn elleni küzdelmedben még nem álltál ellen a vérontásig. (Zsidók 12:4)