Egy fogoly hangjai

Figyeljetek a kiáltásokra, a föld minden népe. Figyeljetek a hangokra; halljátok őket? Keserű nap közeleg azok számára, akik nem tudnak hallani. Az Ő hívása egy trombita, de ezek háborús dobok, csatakiáltás a tömegeknek. Válaszd ki, melyik oldalon állsz. Az ember végső csatája közeleg, egy csata, amelyet nem fegyverekkel és lőszerrel fognak megnyerni. Halljátok a föld hangjait? Jaj azoknak, akik nem figyelnek.

Ami engem illet, hallom, ahogy lányom sír anyjának, mégis csak telefonon keresztül hallhatom. Elmémben felveszem őt, és hintáztatom. Nem tud nem nevetni, most, hogy nálam van. Hallom fiam nevetését a háttérben. Hangja mélyebb, mint korábban, inkább baritonszerű, mint fuvolás; ő az elsőszülött fiam, az én kis emberem.

Erősen magamhoz ölelem; elmém tartja őt. Szívem rájuk néz, mindannyiukra; a szavak csak úgy jönnek. „Kérlek, ne nőjetek fel nélkülem.” A hangja halkabb lesz, tudom, mit jelent ez. Erős akar lenni, mégis szüksége van rám. Nem, nem vagyok ott, de térdelek mellette, ujjaimmal törlöm könnyeit.

Családom hangjai oly édesek nekem; olyan régóta nem hallottam őket. Mindannyian egy akaratban, mindegyikük a maga zaját adja. Ők a legszebb hangok, amit valaki hallhat. Örökké tudnék beszélni azokról a hangokról, amelyeket hallok, mert még a nyafogásuk is édes zene. Egy láng ég bennem, hogy halljam őket, a szívem hangjait. Ti hallhatjátok őket?

Mindeközben egy másik hang is szól. Ez az, amelyik azt mondja: „Megkaphatom-e őket?” Mint a hűvös nyári éjszakán suttogó szél, a Lélek hangja folytatja. „Amíg Én nem jövök először, a vágy, hogy Engem megismerj, a vágy, amitől csontjaid sajognak; sohasem fog beteljesülni. Nekem kell mindened lennem. Semmi sem helyettesíthet Engem.”

Ez a hang új hangokat hoz. Elhozza lelkem hangjait, ahogy sikoltja: „Abba, nem tudom, hogyan kell csinálnom.” Felemelnétek velem egy hangot, ahogy Az Ő irgalmáért könyörgök?

Mondd: „Tiéd az út; vezess minket rajta. Hiszen hogyan is ne adnánk Neked, ami mindig is a Tiéd volt. Bocsáss meg nekünk, Yahweh, mégis tarts hozzá bennünket. Az, hogy itt vagyunk, karjaidban meghúzódva, feljogosít Téged, hogy tovább haladj. A Te gyermekeid vagyunk; tudjuk, ezt meg kell tennünk. Énekelj nekünk, amíg a munkád folyik. Énekelj nekünk, a Te édes, édes hangoddal. Énekelj, Abba, énekelj.”

„Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint Engem, nem méltó Hozzám, és aki jobban szereti fiát vagy lányát, mint Engem, nem méltó Hozzám.” (Máté 10:37)