A Tisztítás!

Az örökkévalóság előtt nyilvánvalóvá lettél,
Egy ragyogó minta, mely láthatóvá vált.
Fényed a világegyetemen túl végtelenül világított,
Az én viszonyítási pontom, „csak én”, mily elfajult!

Ajándék a mennyből, messze az enyémen túl,
Két világunk egy pillanatban ütközött;
A nemzetek háborúztak a lelkemért, egy hiábavaló múlt,
Aztán megszülettek gyermekeim, ez volt-e végre az új élet?

De megbotlottam és elestem, és kérdeztem: mikor, mit, miért?
Valami fájdalmas születőben volt, s én még mindig a hazugságot választottam.
De egy pillanat alatt szemem megnyílt, hogy lásson,
A fátyol kettészakadt, ott történt egy fán.

Oly sokáig küzdöttem, hogy végre szabad legyek,
Minden ütés szorosabbra húzta körülöttem a bilincseket.
Sokszor úgy tűnt, végre győztem,
De ezúttal, végre, egy új szív kezdett formálódni.

A száraz csontok, egykor oly törékenyek, most testet öltenek,
Csak beszélj a fazekassal, az én göröngyöm rendetlen volt.
Edényem újraformálódik, végső alakja még kész,
Ideje van, Ő fiat alkot!

Szívem éppen valódi átalakuláson megy át,
Ezért ALÁVETEM MAGAM Atyámnak; elutasítom, ami norma volt.
Ahogy Ő változtat, gyógyít és formál, kérlek…
Kérésem Yahwehhez: „Kösd össze szívemet a térdeimmel.”

„Hogyan formálod majd őt?” – kérdezik a mennyei seregek,
„Ez különleges; tűzzel fogom formálni.”
Mert itt fogok szolgálni Neked életem hátralévő napjaiban,
Ha tüzet fogsz használni, kérlek, gyújts lángra engem!

„Mennyivel inkább fogja a Messiás vére, aki az örökkévaló Lélek által áldozta fel önmagát szeplő nélkül a Mindenhatónak, megtisztítani lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljátok az élő Hatalmast?” (Zsidók 9:14)