S.U.B.M.I.T.

Néha azt hiszem, mindent Neki adtam, akár saját döntésből, akár az Ő erős keze kényszerített rá. Mégis új napról álmodom új reménységekkel; vannak terveim. Persze a remények, álmok és tervek bibliaiak, de át kell adni őket Yahwehnek, hogy Ő rendelkezzen felettük tetszése szerint; ha nem tesszük ezt, akkor valójában csak a saját napirendünket állítjuk fel, és elvárjuk, hogy Ő becsülje meg hiú terveinket az életünkre nézve.

Még akkor is, ha erősen hisszük, hogy reményeink, álmaink és terveink Tőle valók, gyakran küszködünk a kitartással, amikor próbára tesznek minket. A jövő ismeretlenségétől való félelem beárnyékolja a Belé vetett bizalmunkat; annak hite, hogy amiről álmodunk, be fog teljesedni, gyakran az egyetlen reménységünk egész napon át. Néha az, amiről álmodunk, olyan nagyszerű, mégis olyan idegen, és a harc olyan nagy, hogy csak annyit tehetünk, hogy hátralépünk, és befogadjuk azokat a szavakat, amelyeket őseink régen kaptak; „Ne féljetek, és ne rettegjetek e nagy sokaság miatt, mert nem a ti harcotok ez, hanem a Mindenhatóé.” (2Krónikák 20:15)

Az elme uralma az anyag felett a hit nagy része, hiszen húsi gondolkodásmódunk állandó megújulása teszi lehetővé, hogy magunkévá tegyük a Bölcsességet minden szépségében. Ez lehetővé teszi, hogy újragondoljuk valóságunkat, és Teremtőnkéhez igazodjunk, miközben hirdetjük: „A Ti útjaitok magasabbak a mieinknél.” (Ézsaiás 55:8-9)

Én személy szerint a teremtett lény útját választom, ahelyett, hogy önző gondolkodásmódot választanék, amely önmagát tartja szuverénnek vagy „önmagát teremtő”-nek. Néhányan azt gondolhatják, hogy ez túl radikális, ehelyett inkább a saját napirendjüket táplálják, elméjükben úgy állítva be azt, mintha „meggyőződések vagy útmutatások” lennének Tőle. Kompromisszumok révén győzzük meg magunkat arról, hogy terveink bizonyára az Ő tervei is, miközben soha nem állunk meg megkérdezni Őt, hogy jóváhagyja-e ezeket, soha nem kérdezzük meg, hogy Aki lélegzetet és életet ad nekünk, valóban helyesli-e cselekedeteinket;

Hozzád, Yahweh, emelem fel lelkemet. Vágyom arra, hogy egyedül Benned bízzam. Kezedbe adom reményeimet, álmaimat, terveimet, félelmeimet és családomat. Igen, Atyám, beismerem, vannak részeim, amelyek még mindig nem ismernek és nem bíznak teljesen Benned. Elmém ezen ködös területein hajlamos vagyok csak arra támaszkodni, amit láthatok, érinthetek, ízlelhetek, szagolhatok vagy hallhatok.

Segíts túllépnem hamis hitemen, amelyet csak a tapintható dolgok táplálnak, az igazi hit felé, amelynek alapja a nem látott dolgok bizonyítéka (Zsidók 11:1). Bárcsak remélhetnék, álmodhatnék és tervezhetnék egy olyan új napra, amikor annyira áthatsz engem, hogy még a láthatatlan is tapinthatóvá válik. Hiszem, hogy ez lehetséges, mert nincs semmi, amit Te ne tudnál valósággá tenni. Számodra semmi sem megfoghatatlan!