Az Atya legjava

Először nézd meg az ábrát! És imádkozva – végső soron ez te vagy!

„És megharagudott a sárkány az asszonyra, és elment, hogy hadakozzon a többiekkel, az ő magvával, akik megtartják a Mindenható parancsolatait, és akiknél megvan Yahshua, a Messiás bizonyságtétele.” (Jelenések 12:17)

És így van ez azokkal is, akiket elhívtak arra, hogy elismerjék: a szenvedés a kulcseleme a tökéletesség felé vezető útjukon (Zsidók 2:10; 5:8). Az igazságért szenvedett üldöztetés (ítélet) szentírási mintájából (Máté 5:10) könnyen feltételezheted, hogy a szenvedés hiánya a lelki növekedés hiányának tudható be, talán még annak a kudarcnak is, hogy nem mersz belépni mennyei elhívásod nagyságába. Miért kerülnéd a kockázatot? Az „én” önfenntartása az oka; és őszintén szólva, ez bűn.

És a bebörtönzöttség nem csak fizikai fogságként létezik, szeretett; az elmében kezdődik. Kérdezd hát magadtól: „Börtönben vagyok? És ez szentebbé tesz engem?” Ha nem, akkor talán szemléletváltásra van szükség.

Ha a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek. (János 8:36) De hogyan szabadulhatnál meg, ha előbb nem ismerted meg rabságod mélységét? Abból a völgyből emelkedünk fel!