Kinek a szeme fénye

De Yahweh azt mondta Sámuelnek: „Ne nézd a külsejét vagy a magasságát, mert elvetettem őt. Yahweh nem azt nézi, amit az emberek néznek. Az emberek a külső megjelenést nézik, de Yahweh a szívet [az értelem középpontját] nézi.” (1Sámuel 16:7)

Shaul (Pál) azt tanította, hogy minden gondolatot foglyul kell ejtenünk, és engedelmessé kell tennünk a Messiásnak (2Korinthus 10:5). Ezzel a nagy próféta szavainak messiási utalását tárta fel. Azt mondja: „Ti a külső látszat szerint ítéltek” (7. vers); a külsőt, a fizikai dolgokat nézitek, pedig valójában az elme számít (5. vers). Igen, az elme, és a parancs, hogy minden gondolatot foglyul kell ejteni, csodálatosan összhangban van a próféta héber értelmezésével a szívről, az értelem középpontjáról. Az emberek a külső megjelenést nézik, de Yahweh a szívet nézi!

Yahweh a Messiás elméjét keresi benned. Ó igen, szeretett, [az Ő] útjai magasabbak a te útjaidnál, és [az Ő] gondolatai [magasabbak] a te gondolataidnál. (Ézsaiás 55:9)

Dávid király olyan ember volt, aki Yahweh szíve szerint való volt; „szeme fénye” (Zsoltárok 17:8). Ki volt Dávid? Gyilkos volt, házasságtörő!

Ne legyen kétséged; ma is sok „Dávid” van a gyülekezetben, akik elvesztek bűneikben, mégis őrülten odaadóak az Atya dolgai iránt. Maga a gyülekezet ezeket a mai „Dávidokat” bűnösnek, vétkesnek, tisztátalannak, sőt üdvösségre méltatlannak tekintené. És szívükben elítélnék ezeket a bűnösöket, miközben ugyanakkor a heti istentiszteleteken az „Úrhoz” éneklik a dicséreteket, éppen azokból a Zsoltárokból vett szavakkal, amelyeket Dávid, a gyilkos és házasságtörő írt.

Dávid bátorságáról és családfájáról szóló igazságot hirdetik, ami természetesen a Messiáshoz vezet. De a prédikálás ugyanolyan buzgalommal kezdődik, mint a mai „Dávidok” elítélése. És mindez az önkinevezett igazság ernyője alá bújik.

Ez a szakadék nem azért van, mert annyi idő telt el Dávid király földi élete óta, mintha az idő gyógyítaná az én építményeit. Az idő nem változtatja meg az ember szívét. Mindenki vétkezett, és nélkülözi a Mindenható dicsőségét. (Róma 3:23)

Ez a szakadék abból a tagadásból fakad, hogy az általuk hirdetett „gyülekezeti” márka vagy „keresztény” gyakorlat nem egyezik gondolataik valódi szándékával, szívük gonoszságával. A meg nem bocsátás és az elítélés ennek a nyilvánvaló bizonyítéka.

Szeretjük elismerni a Messiás nagyságát, amikor Ő „megbocsát nekünk, bár nem tudjuk, mit teszünk. (Lukács 23:34)”. Mégis ritkaság látni egy mai hívőt, aki életét adja másért, különösen egy „méltatlanért”.

Yahweh azokat keresi, akik felismerik, hogy ha csak „jó” embereket használna a földi munkájához, akkor senkit sem tudna felhasználni. Hagyd abba, hogy tévesen ítéled meg élő testvéredet a külseje alapján, miközben ugyanakkor dicsőíted a hit halott hőseit, akik pontosan olyanok voltak, mint ők. Ez bizony mindannyiunk számára valóságellenőrzés!