Ténykérdés

Most örvendezek szenvedéseimben értetek, és kiegészítem testemben azt, ami hiányzik a Messiás gyötrelmeiből, az Ő Testéért, amely a gyülekezet [a kihívott választottak], amelynek szolgájává lettem a Mindenhatótól nekem adott sáfárság szerint, hogy betöltsem a Hatalmas igéjét, azt a titkot, amely el volt rejtve korszakoktól és nemzedékektől fogva, most azonban kijelentetett az Ő szentjeinek. Nekik akarta a Mindenható megismertetni, mi ennek a titoknak dicsőséges gazdagsága a Nemzetek között: ez pedig a Messiás bennetek, a dicsőség reménysége. (Kolossé 1:24-27)

Nem emberi meggyőző szavakkal jönnek, sem semmi kenetteljessel vagy sima beszéddel, hanem Yahweh erejében (1Korinthus 2:3-5). Erről ismeritek majd fel a „fiakat”, akikért az egész teremtés sóvárgó várakozással eped (Róma 8:22). Ebben az utolsó órában arra emeltetnek fel, hogy elengedjék Yahweh erejét a választottak életébe, és az ítélet erejét azokra, akiket az Atya gonosznak ítél.

A fiaknak titkaik vannak, szeretett, Yahweh Országának kinyilatkoztatandó misztériumai (Máté 13:11). Megosztják veled a titkok mintázatait; a keskeny út jeleit, ha úgy tetszik. Minden feltárt misztériummal számíts szemléletváltásra. Még azoknak is megnyílik a szemük ezekre az új távlatokra, akik hitben tapasztaltak. Igen, szeretett, ha a te üdvösséged (megváltott elméd) teljes lenne, te nyilatkoztatnád ki a titkokat, ahelyett hogy kapnád őket, nem?

Vizsgáljuk meg a megbocsátás mélyebb misztériumát. Ennek eredményeként meglátod majd mélységes szándékát, célját és mintázatát. Mindez egy őszinte „én”-vizsgálattal kezdődik.

Az „éned” csak önmagaddal törődik. És a hited révén elhitted, hogy lelki kötelességed megbocsátani elnyomóidnak, és ebben van némi igazság. De az „éned” eltorzítja a mintázatot.

Valahogy így néz ki. „Ezt tették velem, és tudom, hogy meg kell bocsátanom; de olyan nehéz.” És így finoman meggyőzöd magad, hogy a megbocsátás a te ajándékod, amit felkínálsz, ahelyett hogy egy mennyei ajándék lenne, amit kapsz, és amit aztán az Ő kegyelméből tovább adsz. Helyesen valahogy így hangzana: „A bűnösök között én vagyok az első a Messiás nélkül (1Timóteus 1:15-16), ezért minden megbocsátásnak Rajta keresztül kell jönnie.”

Hagyd el a megbocsátásra tett vallásos próbálkozásokat, és lépj be az igazi megbocsátásról kinyilatkoztatott misztériumba, abba a fajtába, amely nem tart nyilván semmit, és nem keresi a maga hasznát. Lehetetlen ezt megtenni, hacsak nem Yahweh hatalmaz fel erre, ami először is lehetővé teszi, hogy belül valódi megbocsátást tapasztalj. Az a tapasztalat a benned lévő Messiás, a dicsőség reménysége.