A szolga útja

„Ha héber szolgát vásárolsz, hat évig szolgáljon neked. De a hetedik évben szabaduljon fel, fizetség nélkül. Ha egyedül jött, egyedül menjen szabadon; de ha felesége volt, amikor jött, az asszony is menjen vele. Ha ura adott neki feleséget, és az fiakat vagy leányokat szült neki, az asszony és gyermekei az uráé maradnak, és csak a férfi menjen szabadon. De ha a szolga kijelenti: »Szeretem uramat, feleségemet és gyermekeimet, nem akarok szabadon menni«, akkor urának a bírák elé kell vinnie őt. Vigye az ajtóhoz vagy az ajtófélfához, és fúrja át a fülét árral. Akkor élete végéig a szolgája marad.” (2Mózes 21:2-6)

Tudta, mit jelent a szabadság. Azt jelentette, hogy mindenben csak egyetlen út létezik, és az az Atya, az Ő Mesterének útja. Nem lehetett eltérés; nem lehetett a fordulásnak árnyéka sem, ha be akarta fejezni a rábízott feladatot. Minden tökéletes volt; minden pontos volt, szóról szóra, parancsról parancsra.

Azzal, hogy jegyesét és gyermekeit előnyben részesítette, tudta, hogy súlyos árat fog fizetni. Ahogy ismét elgondolkodott a héber szolga törvényén, nem lehetett kétsége afelől, mik a parancsai. Egy szolga végül is engedelmeskedik a parancsoknak.

A rábízott feladat elfogadása már jóval Gecsemáné előtt megtörtént, amikor elkezdődött a vérként hulló verejték. Ez akkor kezdődött, amikor az áldozatot fontolóra vette, amikor kijelentette: „Szeretem Mesteremet, jegyesemet, gyermekeinket. Ezért jöttem. Az én formám már az ember teremtése előtt is létezett; de most úgy döntöttem, hogy maradok, hogy egész életre szóló szolgává váljak. Többé nem leszek olyan, mint a szél, hanem »szolgai formát öltve, emberek hasonlatosságában jelenve meg. És külsőre emberként találtatva«” (Filippi 2:7-8). Amikor emberi formát öltöttem, akkor kezdődött az átszúratásom.

Amikor Először Átszúrattam

Egy, akit át kell szúrni, ahogy a törvény előírja,
Mestere a végtelenségig elégedett vele,
Egy pillanat alatt beteljesült a megváltás pohara,
Csak ennyi kellett hozzá… „Add át az Istenséget.”

Igen, Én vagyok Az, aki felvette a te formádat,
Az igaz áldozat, amelyre figyelni kell.
Sosem volt még ilyen kezem vagy lábam,
Ezekre a végtagokra egyszerűen nem volt szükségem.

Hogyan ölhetsz meg Valakit, aki mindig is létezett?
Ez a hit titka, amit elismerünk.
Az az elgondolás, hogy ez az Egy Isteni meghal,
Akár azt is kérhetnéd, hogy a szél vérezzen.

Ne tévedj el a torz emberi gondolkodásban,
Hogy reménységem az volt, hogy ez a pohár elmúljon tőlem,
Az elém helyezett öröm miatt fogadtam el a te cölöpödet;
De ezzel az egész örökkévalóság megrendült.

Napjaim hátralévő részében olyan leszek, mint te,
Ez az áldozatom mélysége,
Valami új, amit el kell fogadnom, még Nekem is,
Mégis számodra továbbra is Isteni maradok.