Úgy higgyek, mint te?

Ne akarjatok sokan tanítók lenni, testvéreim, mert tudjátok, hogy mi, akik tanítunk, szigorúbb ítélet alá esünk. (Jakab 3:1)

[A lelkész megragadja a szószéket, tűz a szemében, készen áll, hogy elmondja az IGÉT] „…hogy ha száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta Őt a halálból, üdvözülsz.” (Róma 10:9) És így Isten igéje azt tanítja, hogy az egyetlen dolog, amit meg kell tennie valakinek, hogy üdvözüljön…” [Arca kivörösödik a fokozódó érzelmektől] „…az, hogy száddal vallást teszel arról, hogy Jézus Úr, és hogy Isten feltámasztotta Őt a halálból…” [Ökle a szószékre csap] „…ÉS ÜDVÖZÜLSZ!”

[Kezével egy kendővel letörli a verejtéket a homlokáról; a gyülekezetre néz.] „Én jobban prédikálok, mint ahogy ti tapsoltok, emberek! Kaphatok egy áment?”

[A gyülekezet felnevet, majd kitör; ámen és hallelúja visszhangzik végig az épületben.]

Az istentisztelet után Jones diakónus hirtelen leinti Bill lelkészt.

„Igen, Jones diakónus, mit tehetek önért?”

„Nos, talán van egy készülődő probléma a gyülekezetben, és tájékoztatni akartam róla” – mondta Jones diakónus.

„Miről van szó, fiam?” – kérdezte a lelkész.

„Nos, többen is jelezték nekem, hogy Richard testvér azt mondja az embereknek, hogy a Biblia azt tanítja, Jézus nem azért jött, hogy megváltoztassa a törvényt vagy a prófétákat, és hogy a keresztényeknek például továbbra is tartózkodniuk kell a sertéshús evésétől. Ez némi viszályt okoz.”

[A lelkész, elégedetlenül azzal, amit hallott, közli Jones diakónussal, hogy majd elintézi, és ahogy elsétál, még hallótávolságon belül, magában motyogja…] „Mit kell tennem, hogy megmentsem ezeket a törvénykezőket a gyülekezetemben?”

Jones diakónus magában gondolkodik: „Vajon tényleg hiszi-e azokat a dolgokat, amiket prédikál?”

A parancsolat célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet, amelyektől némelyek eltévelyedve üres fecsegésre tértek, a törvény tanítói akarván lenni, noha nem értik sem azt, amit mondanak, sem azt, amit erősítgetnek. (1Timóteus 1:5-7)