Ádám vagy te?

Ádám: Miért hibáztatna bárki is engem a saját szíve bűnös vágyaiért?

Éva: Nos, Ádám, tudod, hogy te vagy az első ember, aki vétkezett.

Ádám: Ó, köszönöm, drágám. Ha jól emlékszel, kaptam segítséget. De komolyan mondom; egyáltalán nem tetszik az ötlet, hogy engem hibáztassanak más bűnéért. Egyszerűen képtelenség, valójában elfogadhatatlan.

Éva: Nos, biztos vagyok benne, hogy egy napon az emberek saját tanításokat fognak alkotni, és a saját szívükben kigondolt hiedelmeket úgy fogják bemutatni, mintha valóban Atyánktól származnának.

Ádám: Úgy érted, az emberek tényleg elhiszik majd azt a tanítást, hogy Yahweh engem tesz felelőssé az ő saját törvénytelenségükért?

Éva: Ennek be kell következnie.

Ádám: Yahweh megbocsátott nekem, és bár a lázadásom következménye súlyos volt, az Ő megbocsátása új teremtménnyé tett engem. Abba azt mondja, hogy minden embernek ugyanilyen lehetősége van megtérni és teljesen újjá válni.

Éva: Tehát úgy tűnik, az ő bűnük, hogy megváltoztatják Abba szavait, szintén megbocsáttatik majd?

Ádám: Igen, drágám, de ez még mindig zavar engem. Ha új teremtményekké válnak, miért vétkeznének újra, még azután is, hogy ilyen kegyelmet kaptak? És ami még rosszabb, miért vétkeznének, és miért engem hibáztatnának érte?

Éva: Egészen biztos vagyok benne, hogy mindkettő megtörténik majd. Úgy tűnik, az embereknek hajlamuk van pontosan erre.

Ádám: Hát, akkor ez az!

Éva: Mi az, Ádám?

Ádám: Minden ember pontosan olyan lesz, mint én, teljesen egyedül; nem lesz szükségük az én segítségemre ahhoz, hogy vétkezzenek. Én csupán az első voltam.

Éva: Kérlek, fejtsd ki, Ádám.

Ádám: Vétkezni egyszer, rendben, hibáztassanak engem! De vétkezni újra, miután megújultak, akkor most kit hibáztassanak?

Éva: Ó, értem. Most imádkozzunk azért, hogy ők is meglássák ezt.

Ezért tehát mindegyikünk maga fog számot adni önmagáról a Mindenhatónak. (Róma 14:12)