Első kézből

Ó igen, Atyám, meghallottad kiáltásomat. Érted formámat és felépítésemet, hiszen a Te tervezésed. Dicsérni foglak Téged, mert félelmetesen és csodálatosan vagyok alkotva; csodálatosak a Te műveid, és ezt lelkem jól tudja. (Zsoltárok 139:14)

Elérkeztem annak az önmagamnak a végéhez, akit ismertem. Készen állok arra, hogy újra kezdjek, hogy újjászülessek, és újjá váljak. Nem élhetek tovább abból, amit Ábrahámért tettél. Nem maradhatok életben azokból a csodákból, amelyeket Dánielért tettél. Nem elég Dávidról olvasni és mindarról a csodálatos munkáról, amelyet érte végeztél. Nem, Atyám, be kell vallanom: „Ez nem elég!”

Túl sokáig támaszkodtam másodkézből származó tapasztalatokra. Bocsáss meg, hogy nem ismertem fel ezt hamarabb. Bocsáss meg, hogy arra támaszkodtam, amit másokért tettél, mintha a Te hatalmad és megújításod nem lenne személyes. Bocsáss meg, hogy nem kiáltottam korábban azért az első kézből származó tapasztalatért, amelyért most kiáltok; vágyom rá, hogy megtudjam, miért teremtettél engem, Atyám. Nagyra becsülöm hitteljes gyermekeid bizonyságtételeit (Zsidók 11).

De most eljött az én időm, hogy Veled kettesben legyek. Ez a szívem vágya. A Te feltámadási erőd nem csak másoké, hanem az enyém is (Efezus 1:19-20). Nem csupán olvasni kell róla, hanem benne kell élni. Nem élhetek tovább e valóság nélkül.

Bocsáss meg, Atyám, hogy oly sokáig vártam, mire lelkem mélyén felismertem, hogy Pál élete és tapasztalatai nem tudnak átformálni engem. József élete arra kell, hogy vágyjak, hogy átéljem, amit ő átélt, de ez nem tudja megelégíteni a lelkemet. Nem József vagyok, hanem én magam. És kész vagyok a saját, személyes tapasztalatomra, Atyám.

Igen, mindez a Te dicsőségedért van, de az én utamért is, azért, amelyet nekem szántál, hogy megtegyem az idők alapjaitól fogva. Nem vagyok elpazarolt teremtmény, aki a régmúlt szentek hitéből él. Most élek. Új teremtés vagyok. A Te személyes képviselőd vagyok a földön. Írd meg a történetemet, hogy mindenki lássa, Atyám, a Te másik fiad történetét, akit dicsőségre teremtettél (1Korinthus 2:7).

Az életem többé nem másodkézből származó hit élete. Abba, most már Te és én vagyunk, Yahshua Messiásban.

És akkor hadd ihlesse ez a Te többi fiadat és leányodat arra, hogy megírják a saját történetüket. Hadd lássák mindannyian, hogy nem elég mások életétől és attól függeni, amit értük tettél. Mindannyian dicsőségre lettek teremtve, hogy dicsőítsenek Téged. Eljött az idő, hogy megszerezzék a saját, első kézből származó tapasztalatukat Rólad, a Te Fiadról és a Te Lelkedről.

Most már személyes.