Vigyél Oda

Atyám, kérlek, vigyél oda. Vajon mindig csak kapaszkodni fogok, Atyám, mint egy ember, aki összeszorított foggal várja a végső döntést? Ha győztes vagyok Yahshua Messiásban, miért érzem úgy, mintha zuhannék? Egyetlen reményem, hogy Te ott leszel, hogy elkapj engem.

Ha itt hagytad velem a Te békédet (János 14:27), akkor miért keresem még mindig? Abba, mi ez a béke, amely minden értelmet felülmúl (Filippi 4:7)? Átadtam Neked az akaratomat, és folyamatosan igyekszem soha nem visszavenni azt. Csak a Te jelenlétedet kívánom a törött helyeken. Atyám, mindig így kell harcolnom?

A Te ígéreted világos: „Nyugodj meg Yahwehben, és várj türelmesen Rá; ne bosszankodj amiatt, akinek szerencsés az útja, amiatt az ember miatt, aki gonosz terveket visz véghez.” (Zsoltárok 37:7) Miért küzdök hát azért, hogy megtaláljam ezt a nyugalmat? Hogyan hirdethetem a győzelmet, mielőtt a csata elkezdődött volna? Hadd halljam a Te hangodat: „Menj, mert kezedbe adtam őket!” (Józsué 10:8)

Még amikor mindannak a halála, amit valaha ismertem, szembenéz velem, hadd lássam, amit Te látsz felőlem. Mindent átadok Neked, még a vonakodó részeimet is. Vedd el őket mégis. Helyettük a Te békédre és örömödre van szükségem, Atyám.

Hadd lépjek túl azon, hogy folyton békéért kiáltok, és jussak el magába a békébe. Azt mondod, hogy az enyém, kérlek, mutasd meg, hogyan fordítsam el a kulcsot, és lépjek be az ajtón a békébe. Amint elismerem romlottságomat, jöjjön el a Lelki bőség! Ha el kell esnem, hadd essek hitem szerzőjének és beteljesítőjének karjaiba (Zsidók 12:2).

Ó, Hatalmasom, lelkem elcsügged bennem;
ezért megemlékezem Rólad a Jordán földjéről,
és a Hermon magaslatairól,
a Micár hegyéről.
Mélység szólítja a mélységet vízeséseid zúgására;
minden hullámod és habod átcsapott felettem.
Yahweh nappal parancsolja kegyelmét,
éjjel pedig velem lesz az Ő éneke —
imádság életem Hatalmasához. (Zsoltárok 42:6-8)

Atyám, kérlek, vigyél oda.