Hangom

Ó, kicsinyeim, ha bepillantást engednék napomba, csodálkozást és feddést egyaránt tapasztalnátok. Gyertek Velem egy pillanatra a felhők fölé. Nézzetek le Velem az emberiségre; hallgassátok megkülönböztető füllel. Halljátok-e az imákat, azokat, amelyek valóban áthatolnak a felhőkön? (Jeremiás siralmai 3:44)

Halljátok a legtöbbször elmondott imát? „Szólj hozzám, Yahweh.” Igen, azt. „Hogyan lehetséges ez?” – kérdezem Én. Az Én igém az Én hangom. Az Én Fiam az Én hangom. Az Én hangom meg van írva 1Mózestől Jelenésekig. Nem az a probléma, hogy szóltam-e; hanem az az idő, amennyit a hallgatásra fordítasz. Milyen kevés időt szánsz Rám.

Nem mondtam-e neked, hogy a bölcs ember a madarak előtt kel fel, hogy keresse arcomat? Szeretem azokat, akik szeretnek Engem; és akik korán keresnek, megtalálnak Engem. (Példabeszédek 8:17)

Miért teszed hát a saját terveidet, és dobsz Engem a közepébe? Kiragadsz verseket, amelyek illenek a terveidhez, majd kétségbeesésbe zuhansz, amikor semmi nem valósul meg belőle. Vajon a te szórakoztatásodra és kényelmedre vagyok itt? Vagy Én vagyok az, aki örömét leli abban, hogy megfenyítse fiait és leányait, hogy tökéletessé tegye őket? (5Mózes 8:5)

Az Én hangom mindenütt körülötted van; nem így írtam-e meg? De a csendben nyilvánul meg az Én igém, nem a zűrzavarban, nem a tűzben, és nem a testben. A benned szóló halk és szelíd hangom által közlöm magam veled (1Királyok 19:12). Mint egy alvó csecsemőt a karjaimban, úgy suttogok neked. „Szerettem, jöjj el Velem; jöjj el Velem; jöjj el Velem.”

Vizsgáljuk meg és kutassuk át útjainkat, és térjünk vissza Yahwehhez; emeljük fel szívünket és kezünket a mennyben lévő Hatalmashoz. (Jeremiás siralmai 3:40-41)