Nyilvánvalóan

Az, amit a pillanatnyi kielégülés helyettesítésére cserélünk, tekintet nélkül a megalapozott igazságra, az emberiség útja a kezdetektől fogva. A tényeket érzésekre cserélni az emberi történelemben végig ott van elszórva. Nyilvánvalóan mindez arra vezethető vissza, hogy képtelenek vagyunk hinni Yahwehben és az Ő Szuverenitásában, feltárva ezzel egy ősi bizalmatlanságot Iránta, módszerei és parancsolatai iránt. Súlyos árat kell fizetni testileg és lelkileg ezért a hit hiányáért.

A hitetlenség először lelkileg megöregíti az embert, és nem azt értjük ez alatt, hogy megérleli. Öreggé teszi, vagyis elfajulttá. És hogyan hat ez a lelki életére? Csapdába ejti ugyanazokban a rossz tanításokban, amelyek eleve a betegséget okozták. Úgy gondoljuk, modern köznyelven ezt így mondanád: „Vén kutyát nem lehet új trükkökre tanítani.”

És ahogyan oly gyakran megtanultad ezekben az áhítatokban, a fizikai árnyék mindig a lelki valóságot tükrözi. Van egy mintázat, amely elkíséri a nagy Én Vagyok iránti bizalmatlanság és hitetlenség döntéseit; ez már az Édenben megalapozódott, és halálhoz és fáradsághoz vezet! „Ha eszel róla, biztosan meghalsz.” (1Mózes 2:17); „A föld átkozott miattad. Kemény munkával eszed a belőle származó táplálékot életed minden napján.” (1Mózes 3:17)

Ellenállhatsz ennek az igazságnak, de az ösztöke ellen rugdalózni hiábavaló (Apostolok cselekedetei 26:14). A szomorú dolog az, hogy a történelem nem fogja meggyógyítani ezt a problémát az emberiség számára. Ennek személyes döntésnek kell lennie, nem történelminek. Az embernek minden fáradsága a szájáért van, mégsem elégül ki a lélek. (Prédikátor 6:7)

Ha a történelem meg tudta volna tenni, Kain saját erőfeszítésének példája, amely rossz gyümölcsöt hozott, megtaníthatott volna erre a leckére minket (1Mózes 4:3-7). Ahelyett, hogy megfogadta volna a figyelmeztetést: „a bűn ott leselkedik ajtódnál, készen a támadásra. Uralkodni akar rajtad, de neked kell uralkodnod fölötte” (7. vers), testvére vérével öntözte meg a földet. Ezért átkozott lett „a földtől” (11. vers), amely örökre rossz gyümölcsöt teremne (1Mózes 4:10-12).

Ha a történelem meg tudna gyógyítani minket, a kivonulás megtaníthatott volna erre. Negyvenkét táborhely van megnevezve a 4Mózes 33-ban (plusz 17 másik, amelyet másutt a Tórában említenek), mindegyik pihenőhely a Jordánon való átkelés előtt. Rengeteg tábor felállítás és lebontás történt 40 éven át, mindezek a plusz évek és plusz megállók a bizalmatlanság, és ebből következően az engedetlenség miatt. Kikről esküdött meg a Hatalmas, hogy soha nem lépnek be az Ő nyugalmának helyére? Azokról beszélt, akik nem engedelmeskedtek Neki. Így hát látjuk, hogy nem léphettek be az Ő nyugalmának helyére, mert nem hittek. (Zsidók 3:18-19)

Nyilvánvalóan az, hogy ismerjük a történelmet, nem számít. A mintázat folytatódik; és te is részt veszel benne. Talán éppen most éled meg ezt, a kísértést, hogy az érzéseket válaszd a tények helyett; a pillanatnyi kielégülést az igazság és a valóság helyett; az engedetlenséget, amely halálhoz és fáradsághoz vezet, ahelyett, hogy megbíznál az Ő Szuverenitásában.

Az orvosság is benned van. Ez egy döntés, amelyet ma meghozhatsz, egy döntés, hogy hiszel mindenben, ami Vele kapcsolatos. Az ehhez szükséges hit nagy része már beléd lett helyezve ajándékként. Az utolsó darab a te döntésed. És a lehetőség akkor adódik, amikor érzéseid ellentmondanak hitednek.

Válaszd ki ma, kit szolgálsz: a tényeket vagy az érzéseket? Ami minket illet, kijelentjük, ahogyan elrendeltetett: „Én Yahwehet fogom szolgálni!” (Józsué 24:15) „Térjetek Hozzám, amikor figyelmeztetlek benneteket. Bőségesen kiárasztom rátok Lelkemet. Megismertetem veletek igéimet.” (Példabeszédek 1:23)