Mindig növekedve, mindig megismerve

Imádkozom, hogy a dicsőséges Atya, Mesterünk, Yahshua, a Messiás Hatalmasa adja nektek a bölcsesség és kijelentés Lelkét, ahogy egyre jobban megismeritek Őt [Yahshua-t]. Akkor mélyebb belátásotok lesz. Ismerni fogjátok a bizalmat, amelyre elhívott titeket, és a dicsőséges gazdagságot, amelyet Yahweh népe örökölni fog. (Efezus 1:17-18)

Hogy folyamatosan növekedj bölcsességben és megértésben, tudnod kell, hogy az „önmagam” vagy „ego” ereje az örökké jelenlévő és örökké készenlétben álló ellenállás és szembenállás hatalma a Szentséggel szemben, amely maga „a Messiás bennetek; a dicsőség reménysége.” (Kolossé 1:27) Sosem „önmagad önmagadban” fog felemelkedni a Messiás elméjéhez.

Kulcsfontosságú, hogy felismerd: még egy teljes, bűntelen élet után is Yahshua-nak volt egy pillanatnyi kétsége, más szóval egy pillanatnyi „önmagam” pillanata. „Miért hagytál el [hagytál magamra] Engem?” (Máté 27:45-46, Zsoltárok 22:1 nyomán)

Ami a helyes megértéshez a legfontosabb, az annak felismerése, hogy kétsége azután nyilvánult meg, hogy már mindent megtett, amit az Atya kért Tőle addig a pillanatig. A cölöpön volt, már átszúrva, a halálig való engedelmesség küszöbén; parancsba kapott feladata a következő néhány lélegzetvételen belül „bevégeztetett” volna (Máté 27:50; János 19:30). És akkor egyetlen kételkedő gondolat. Bűn volt ez? Dehogy! Szükséges volt? Nagyon is! Tanulság volt minden korra az emberi küzdelemről? Teljes mértékben!

Emlékszel, hogy a 259. áhítatban a Zsoltárok 22-t tárgyaltuk? A dolog következtetése ez volt: „Mindez az elméről szól, a gondolkodási folyamatokról, arról, hogyan gondolkodunk »önmagunkról«, és hogyan váltjuk meg ezeket a gondolatokat a Lélek ereje által. Mindez az elmében van, szeretett testvérem. Az élet az elmében van!”

A 13. és 14. verset elemeztük egy inkább metafizikai, bizonyos értelemben természetfeletti nézőpontból. „Egyre növekvő számú szétszórt és makacs gondolat tört be a gondolkodási folyamatomba. Ezek olyan gondolatok, amelyek rabszolgává tesznek egy meg nem váltott anyagi tudatnak, szemben a lelki gondolkodás szabadságával. Ezek a testi gondolatok folyamatosan forognak elmémben, és fogva tartanak. Ezek a testi gondolkodási folyamatok szétszórt és töredezett elképzeléseket teremtenek és terjesztenek. Húzzák és tépik agyamat; és zúgást és nyögést okoznak bennem. Olyan hangosan üvöltenek, hogy nem is tudok tisztán gondolkodni.”

És ezek voltak Dávid gondolatai, miután felkiáltott: „Hatalmasom, Hatalmasom, miért hagytál el engem? Miért vagy ilyen távol szabadításomtól, kínos kiáltásaimtól?” (Zsoltárok 22:1) Ezek voltak Yahshua szavai is!

Ez a mi tanulságunk, szeretett testvérem. A halálig, és ez az utolsó lélegzetedet jelenti, az ego mindig ott fog leselkedni. Az öntudat, amely örökké szemben áll Yahweh akaratával, csak a te elmebeli feltámadásoddal fog kiirtatni.

E tudással felismerhetjük a mintázatot. Amikor Yahweh megnöveli hatalmadat, az ego mindig ott lesz, vágyva arra, hogy azt a hatalmat önmaga dicsőítésére használja. Légy mindig éber, mindig szorgalmas, hogy ne csak megértsd ezt, hanem naponta megvalld is. „Tudom, hogy a bukott önmagamban minden azt akarná, hogy visszaéljek hatalmaddal és kegyelmeddel, Yahweh, de ma azt kérem, adj erőt és bátorságot, hogy megtagadjam magam, és felvegyem cölöpömet, és hogy Fiad uralkodjon és irányítson bennem.”

És tudd meg ezt az igazságot, szeretett testvérem: egy napon, amikor elméd feltámad, egód soha többé nem lesz jelen gondolkodási folyamataidban. Mert az imádók, egyszer megtisztulva, többé nem lettek volna tudatában bűneiknek. (Zsidók 10:2) Akkor Yahweh elméje lesz a tiéd. Örvendezzünk, mondjuk! Fontold meg ezt, és örvendezz! „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye fel naponta cölöpjét, és kövessen Engem.” (Lukács 9:23)