A remény ajtaja

Azért ímé, Én csalogatom őt [Fiam menyasszonyát], és a pusztába vezetem őt, és szívére beszélek [vigasztalást szólok neki]: És néki adom onnét az ő szőlőit, és az Ákor völgyét [nyugtalan elme] a remény ajtaja gyanánt, és úgy énekel ott, mint ifjúságának idején, és mint Egyiptom földéből [testi anyagiasság] feljövetelének napján. (Hóseás 2:14-15)

Ez az elbukott elme számára a soha nem változó és mindig nehéz minta. De ez az, ami a tökéletesített elméhez vezet. A völgy az a hely, ahol remény születik, és rendeltetések tárulnak fel. És tudatos döntést kell hoznod, hogy vagy alkalmazkodsz ehhez a legszentebb mintához, vagy tovább lázadsz.

A lázadás mindig kiszámítható jelekkel mutatkozik meg: harag, neheztelés, szomorúság, kétely, félelem, keserűség, düh, féltékenység, ítélkezés, büszkeség, stb. Mindegyik ezek közül annak jele, hogy tagadod ezt a mintát: „A remény ajtaja a völgyben (pusztában) van.”

Yahweh jónak látta, hogy megmutassa neked természetfeletti Kezét az életedben, ez már önmagában is nagylelkű ajándék. És a pusztát választotta e kinyilatkoztatás helyéül. De mivel a völgy a kinyilatkoztatás kijelölt helye, a minta tagadása a kinyilatkoztatás tagadásához vezet.

Kiáltó szó: A pusztában készítsetek utat Yahwehnek, ösvényt egyengessetek a kietlenben Hatalmasunknak! (Ézsaiás 40:3)

Érdekes módon minden alkalommal, amikor János idézi ezt: Máté 3:3; Márk 1:3; Lukács 3:4; és János 1:23, a fordítók így írják: „Kiáltó szó a pusztában, készítsetek utat…,” miközben Ézsaiás valójában azt mondja: „Kiáltó szó: a pusztában készítsetek utat….” Látod a finom különbséget? Csak egy elhelyezett vessző, mégis mindent megváltoztat! Nem a „kiáltó szó” van a pusztában; az „út” van a pusztában! Emlékezz erre, szerettem! Ez minden különbséget jelent, és nem fog megváltozni!

És amikor törekszel megragadni ezt, csodálatos dolog történik engedelmességed eredményeként. Yahweh megajándékoz egy természetfeletti békével, amely képessé tesz arra, hogy valóban örülj a pusztában; ez az a képesség, hogy jól szenvedj!

Gondold csak végig. A puszta nem büntetés, ahogyan gyakran bemutatják. Valójában a szabadság helye; az Israylitákat kiszabadították a rabságból. A tiszteletre való képzés helye; Yahweh adta népének az élethez szükséges útmutatót. És a természetfeletti gondviselés helye; hol máshol kaphatsz vizet a sziklákból, mannát az égből, és cipőket, amelyek nem kopnak el, stb.?

Azonban, miután engedélyt kaptál, hogy szabadulj „Egyiptomból” (a testi énből), teljesen kiszámítható, hogy vissza akarsz majd térni, mivel a test kívánságai mélyen belegyökereztek tudatalattidba. Visszaemlékezünk a halakra, amelyeket ingyen ettünk Egyiptomban, az uborkákra, a dinnyékre, a póréhagymára, a vöröshagymára és a fokhagymára; most pedig egész lényünk kiszáradt; nincs is egyéb semmi, csak ez a manna szemünk előtt! (4Mózes 11:5-6) Ez az, ami miatt rettegsz a völgy-élménytől, és ami vágyat kelt arra, hogy „visszatérj a rabságba.” Amint az eb visszatér okádására, úgy ismétli a bolond a maga bolondságát. (Példabeszédek 26:11)

Ezeket a testi vágyakat le lehet győzni azáltal, hogy engeded, hogy a benned lévő Lélek (a Fiú jelenléte) uralja személyes döntéseidet, ahelyett hogy érzéki vágyaidat próbálnád kielégíteni. Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira. De ti nem vagytok testben, hanem Lélekben, ha ugyan a Hatalmas Lelke lakik bennetek. (Róma 8:5, 9) E legdrágább minta megértése felkészít téged arra, hogy megkapd a Messiás elméjét, amely ígértetett neked; légy tökéletes!

„Szóval azt akarod mondani, hogy amikor végre megragadom, hogy a szenvedés az egyetlen út a tökéletesség felé, a keskeny út a tökéletesség felé, akkor Yahweh valójában örömöt ad nekem a szenvedés közepette, úgyhogy már nem érződik szenvedésnek az elmémben?”

Messiásunk szavai magyarázzák ezt a legjobban. Amikor széttépték a testét, és szegeket vertek végtagjaiba; amikor fuldokolva és gyötrelemben függött egy fán; és amikor egyetlen pillanat alatt hordozta az emberiség múltbeli és jövőbeli bűneit; azt mondta: „Atyám, bocsáss meg nékik!” Elméje békében volt, és szeretettel telve a valaha látott, vagy még ezután látandó szenvedés legcsodálatosabb bemutatója közepette.

Szenvedj jól, szerettem. Szenvedj jól.