Vedd fontolóra

„És példázat nélkül nem szólt nékik; maguk közt azonban a tanítványainak mindent megmagyarázott.” (Márk 4:34)

Ő élte „az” életet, amelyet utánoznunk kell. Minden minta, amelyet Yahshua szavaival és cselekedeteivel bemutatott, útmutató volt tökéletesedésünkhöz. Ezt szem előtt tartva, amikor közelről megvizsgáljuk szolgálatát, amely végül a tömegeket volt hivatva elérni, valami furcsát veszünk észre a mi érzékünk szerint. Következetesen eltávolodott a tömegektől (Máté 15:38-39), és inkább azt választotta, hogy a legmélyebb dolgokat magáról és Atyjáról a legbensőségesebb helyzetekben tárja fel, egy szűk körnek.

Hat nap múlva Yahshua maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, és felvitte őket külön egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük: arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, mint a fény. (Máté 17:1-2)

Ahhoz, hogy megváltoztassa a világot, eltávolodott a tömegektől. Ez bizonyára ellentmond a mi ösztöneinknek, mégis ez volt az a formula, amelyet a tömegek megérintésére használt. Érdekes! Még amikor nagyobb csoportokhoz szólt is, a példázat volt a választott módszere. De a mélyebb titkok, az Ország rejtelmeinek feltárását mindig egy kiválasztott kevés számára tartotta fenn. A tanítványok odamentek hozzá, és megkérdezték: „Miért beszélsz hozzájuk példázatokban?” Ő így felelt nekik: „Mert nektek megadatott, hogy megértsétek a Mennyek Országának titkait, nekik viszont nem adatott meg.” (Máté 13:10-11)

Kérdezd meg magadtól, miért. Az emberek előre beprogramozott törekvései gyakran arra vezettek minket, hogy a „meg kell mentenünk a világot” mentalitásban tévelyegjünk. Önmagunk által kitalált küldetéseket gyártunk, azt hisszük, hogy mindenkinek „tudnia kell.” Yahshua sosem gondolkodott így.

Szánj egy pillanatot, és gondold végig, mit tár fel a Máté 4:34 és a 13:10-11? „Néktek [a keveseknek] megadatott, hogy tudjátok; nekik [a tömegeknek] nem adatott meg; amikor egyedül voltak, mindent megmagyarázott.”

Yahshua sosem aggódott amiatt, hogy elveszne bárki, akit Atyja kiválasztott. Amíg velük voltam a világban, megtartottam őket a Te nevedben. Akiket nekem adtál, megőriztem, és senki nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, hogy beteljesedjen az Írás. (János 17:12)

Ez azért volt, mert Yahshua számára megígértetett, hogy ha kiontja vérét, akkor mindazok, akiket az Atya oda szánt, el fognak jönni. És az Atya Igéje volt minden, amire szüksége volt. Ezért tudott egy szűk belső körre összpontosítani bensőséges buzgósággal, sőt olykor csupán háromra még bensőségesebben. Ez a néhány erőteljes ember; ezek a kiforrott, érett férfiak és nők, akik Yahweh teljes hatalmában cselekedtek, elkülönültek a tömegektől, akik alig voltak felkészülve arra, hogy bármi mást kapjanak, mint példázatokat. Amint teljesen meggyőződtek, képesek voltak hatni azokra, akikkel bensőséges kapcsolatban álltak. És ez így megy tovább és tovább.

Neked is megvan ez az ígéreted, szerettem, a családod számára; barátaid; közösséged és nemzeted számára; és bárki, aki kiválasztatott, meg lesz váltva. Ez a világ alapjainak lerakása előtt köttetett meg (Efezus 1:4).

Vedd figyelembe, miért próbálod folyamatosan „megmenteni a világot,” miközben saját belső világod (lelkiismereted) azzal küzd, hogy ki is valójában Yahweh a számodra. Tudd, hogy arra hívattál el, hogy „tanú” légy Róla és Neki. Hogyan tudnád helyesen képviselni Őt bármi olyan ügyben, amely az élethez és a Szentséghez kapcsolódik, ha kettős lelkű vagy hitedben, szavaidban és cselekedeteidben? Természetesen furcsán hangzik másképp gondolni, mégis rendetlenül szolgálsz!

Munkáld ki üdvösségedet (lelkiismereted tökéletesítését), és talán akkor megengedi majd Neked, hogy valóban tanúskodj Érte. A megtört elmék nem vezethetnek, és a vak emberek csak más vakokat vezetnek gödrökbe (Lukács 6:39).