Oly kevés szó szükséges

Egy elme! És ha Egy elme, akkor természetesen Egy beszéd is! És hogyan érheti ezt el egy egyén? „Igen, Atyám”, és „Szabad-e, Atyám?” — sem több, sem kevesebb.

Beszéltünk már az egóról és az „én” vágyáról. A testiség, az anyagiasság és az érzékiség mind az ember elméjében gyökereznek. Sohasem lesz értelme annak az elbukott elmének, hogy a minták ilyen „könnyűek” lehetnek, és Yahweh igája ilyen „könnyű”, de igenis azok!

Némelyeknek negyven évbe fog telni; mások gyorsabban jutnak az ígéret földjére, és átgyalogolnak félelmeiken, hogy megtalálják az alázat ajándékát, amely rájuk vár. „Igen, Atyám”, és utána: „Szabad-e, Atyám?” Vajon tényleg ilyen egyszerű lehet? Mit értett azon, amikor azt mondta, Fia volt „a végső áldozat”? (Zsidók 10:12)

Ha egy kis alapmatematikát végzünk, helyesen állíthatnánk fel egy ilyen egyenlet érvényességét: „Saját testi énem ellenállásának mértéke közvetlenül összefügg azzal, mennyire ítélem meg, milyen könnyű Yahwehvel Egynek lenni.” Ha úgy hiszed, hogy a Yahwehvel való Egység nehéz, akkor te tápláld a testiségedet.

Emlékezz, könnyű és könnyed, nem nehéz és súlyos! Így leszel sikeres. Érted?

Ha még mindig nem világos, hadd emlékeztessünk Jeremiás próféta szavaira, amelyeket tegnap olvastunk az „Add fel mindent” című áhítatban. Ezek segíteniük kell. „Ó Yahweh, tudom, hogy az ember útja nem a sajátja; nem az ember az, aki jár, és saját lépteit irányítja. Ó Yahweh, javíts meg engem, de igazsággal; ne haragodban, mert akkor semmivé tennél.” (Jeremiás 10:23-24)