Mi a császáré?

Akkor elmentek a farizeusok, és tanácsot tartottak, hogyan tudnák Őt szavaiban tőrbe csalni. És elküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal együtt, mondván: „Mester, tudjuk, hogy igazmondó vagy, és igazságban tanítod a Hatalmas útját; és nem törődsz senki személyével, mert nem nézed az emberek személyét. Mondd meg hát nekünk, mit gondolsz? Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?” Yahshua azonban átlátta gonoszságukat, és azt mondta: „Miért kísértetek engem, ti képmutatók? Mutassátok meg nekem az adópénzt.” Erre odahoztak neki egy dénárt [egy kis ezüstpénzt]. És azt mondta nekik: „Kié ez a kép és felirat?” Azt felelték neki: „A császáré.” Ő pedig azt mondta nekik: „Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és a Mindenhatónak, ami a Mindenhatóé.” Amikor ezt hallották, elcsodálkoztak, és otthagyva Őt, elmentek. (Máté 22:15-22)

Itt az ideje, hogy újragondold, hogyan neveltek. Ne hagyd, hogy ez a lehetőség elmenjen melletted. Csupán gyermeki hitre van szükség, ha hajlandó vagy meglátni. A gyermek hitét az ártatlanság hatalmazza fel, mígnem a vélemények meg nem rontják és össze nem zúzzák. Egy gyermek gyorsan bólintana egyetértve, ha szembesülne Yahweh Országának igazságával. Végül is Ő figyelmeztetett: „ha meg nem tértek, és olyanná nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be [nem értitek meg és nem élitek át] az Országba.” (Máté 18:3)

A császár, ha másban nem is, ravaszságban biztosan kiváló. És a farizeusok könnyedén a csapdájába estek. A Messiás, ha másban nem is, titokzatos abban, ahogyan lelepli hazugságaikat. Amikor előkerült az ezüstpénz a császár képével, a Messiás kérdése a lényegében tiszta és ártatlan (gyermeki) volt: „Kinek az arca és vésete van a pénzen?” Amit a felnőtt elméd nem képes felfogni, az az, hogy ezzel a kérdéssel Yahshua nemcsak a birtoklást jelentette ki a felirattal szemben; hanem a paradoxont is feltárta.

Hogyan? Képzeld el a kis ezüstpénzt a kezedben. Érzed? Látod ott? Most képzeld el a császár képét a pénzen, és válaszold meg magadban ezt a kérdést: „Kié ez a pénz?” Legtöbbetek azonnal azt gondolja: „A császáré!” És itt van a paradoxon. Amikor Yahshua azt mondta: „Adjátok meg Yahwehnek, ami Yahwehé, és a császárnak, ami a császáré”, a császár már addigra beprogramozott titeket, hogy elhiggyétek, a pénz az övé, és ezáltal az ő hűségeteket is ellopta.

Ma van a nap, amikor egyszer s mindenkorra rendezzük ezt az ügyet. Úgy fogjuk tenni, ahogyan egy gyermek megértené, néhány egyszerű kérdést feltéve. Először: „Ki készítette az ezüstöt? Ki teremtette az ezüstöt, és ezért kié az ezüst?” Aztán: „Vajon valaki csak azért igényelheti egy dolog tulajdonjogát, mert rányomta a saját képét?”

Nem lenne túl mélyreható arra gondolni, hogy míg a bitorló valójában Yahweh nyersanyagából formálta az ezüstpénzt, verte, és rávéste saját arcát és feliratát, ez a folyamat valójában kopást, némi anyagvesztést okozott? Nem lenne akkor pontosabb Yahweh vagyonának ezt a csökkenését a császár tolvajlásának nevezni, semmint tulajdonjognak? Túl merész lenne kijelenteni, hogy Yahweh „vagyonának” ilyen elrablása egyenértékű a hamisítással?

Ha nem ismered fel annak eredetét, ami a birtokodban van, akkor arra vagy ítélve, hogy azt imádd (annak hódolj és annak légy hűséges), ahelyett hogy annak Teremtőjét tisztelnéd (Róma 1:18-25). Megtörtént a szemléletváltás?

Mindig emlékezz arra, hogy ami Yahwehé, az a lényeg, az igazi érték, és ami a császáré, az mindig csak illúzió marad. És ha Yahweh mindent birtokol, akkor add meg Yahwehnek, ami Yahwehé, és add vissza az illúziót a császárnak.

Megjegyzés: Nyomon követheted az USA császár-alapú adósságrendszerének illúzióját, ha valós időben ellenőrzöd az amerikai államadósságot: http://www.usdebtclock.org/