Minden megváltozik

Amikor útnak indult, odafutott hozzá valaki, és térdre esve előtte megkérdezte: „Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Yahshua pedig ezt mondta neki: „Miért mondasz Engem jónak? Senki sem jó, csak Egy — egyedül a Hatalmas.” (Márk 10:17-18)

Senki sem jó? A „jó” héberül: tóv, amely „szépséget” jelent, görögül pedig: agathosz, amely eredendő jóságot jelent. Mindkettő azt írja le, ami Yahwehtől ered, és amelyet Ő ruház fel hatalommal életedben, hit által. Yahshua megvallja, hogy még Ő sem eredendően jó, hanem hogy MINDEN jóság az Atyától ered. Amíg ezt az igazságot nem kezeled valóságként, addig szellemi létezésed egész alapja hibás és tökéletlen marad.

Mi történik a lelkiismereteddel, amikor olyan kijelentéseket hallasz, mint: „Yahshuanak meg kellett tanulnia igazságosnak lenni, és teljesen képes volt elbukni”? Mert nem olyan Főpapunk van, aki ne tudna megindulni gyengeségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben megkísértetett, kivéve a bűnt. (Zsidók 4:15)

Vagy mi a helyzet ezzel: „Yahweh akarata volt, hogy a Messiás ne legyen tökéletessé, amíg ki nem lehelte utolsó lélegzetét”? Mert illő volt Hozzá [Yahwehhez], akiért van minden, és aki által van minden, hogy sok fiát dicsőségre vezetve üdvösségük fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé. Mert mivel Ő maga is szenvedett, amikor megkísértetett, képes megsegíteni azokat, akik kísértésbe esnek. (Zsidók 2:10, 18)

Megkísértetett; szenvedett; képes volt vétkezni; és nem lett tökéletessé, amíg mindvégig ki nem tartott. Ha a te tanításod a mainstream nézetet követi, alaposan újra kell gondolnod, mit is jelent a „testben megjelent Isten” hitrendszered.

Ha Yahshua emberként hozzáférhetett mindentudásához, mindenütt jelenvalóságához és mindenhatóságához, akkor hogyan lehetne példaképünk? Ha a vétkezés lehetetlen volt számára, akkor mennyire lenyűgöző az, hogy nem vétkezett? Ismét mondom! Ha lehetetlen volt számára vétkezni, akkor nagy ügy, hogy nem vétkezett!

Ami az Ő életét a leginkább rendkívülivé teszi, az, hogy levetette „Hatalmas-formáját”, és emberré lett. Aztán, mint ember, aki mindenben kísértést szenvedett a bűnre, tökéletességet ért el azáltal, hogy levetette „önmagát”, és ismét olyanná lett, mint a Hatalmas. Az az indulat legyen bennetek, amely a Messiás Yahshuaban is megvolt, aki, mikor Hatalmas formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy a Mindenhatóval egyenlő, hanem megüresítette Önmagát, szolgai formát vett fel, és emberekhez hasonlóvá lett [lemondva Hatalmas-formájáról]. És mikor küllemre embernek találtatott, megalázta Önmagát, engedelmes lett halálig, mégpedig a cölöphalálig. (Filippi 2:5-8)

Így hát megértjük, hogy Ő, akit Megváltónak nevezünk, soha nem hirdette, hogy saját jósága lenne a hívó szó azok számára, akik követni fogják. Kiállt minden próbát, és engedelmességet tanult halálig, mégis soha nem dicsekedett önmagával. Mindig csakis az Atya igazsága volt Benne, és ez volt az, ami Rajta keresztül továbbadható lett másoknak, akik hordozzák saját kínszenvedésük cölöpjét (Lukács 9:23). Soha nem kérte, hogy dicsőítsék, hanem mindig azt vallotta, hogy a Benne lévő minden dicsőség az Atyát illeti.

Ennek mindenhez köze van ahhoz, hogyan jársz a Messiás követőjeként. Te is az Atya jóságában jársz; és mindig add Neki az összes dicsőséget, nehogy leleplezze rólad azt a nem-jóságot (igen, tudjuk, hogy ez nem valódi szó, de érted, miről van szó), ami valójában vagy.