Hiábavaló beszéd

Családom, barátaim, lelkészeim, gyülekezeti testvéreim és nővéreim, üzlettársaim, kollégáim, ügyfeleim és szolgálatom kedvezményezettjei mind magabiztosan megerősítették az Ő útjait. A szeretet legnagyobb jele az volna, ha életemet adnám másokért. (János 15:13) A megújulás bizonyítéka a mások felé irányuló megbocsátás volna. (Máté 6:14-15) Vajon minden bűnünk egyforma az Ő szemében? (Róma 3:23) Yahweh rendelte el mind a jólétet, mind a nyomorúságot. (Prédikátor 7:14) Yahweh ad, és Yahweh elvesz. (Jób 1:21) Figyeljünk oda egymásra, hogy szeretetre buzdítsuk egymást. (Zsidók 10:24) Semmit ne önzésből tegyetek, hanem tartsátok másokat magatoknál különbnek. (Filippi 2:3)

Gyakran dicsértetek erőfeszítéseimért és látásomért, és azt mondtátok, hogy megbíztok bennem. Vajon ez nem volt-e átok mindkettőnk számára? (Jeremiás 17:5)

Azóta megismertem Valakit, aki mindent megtett, amit az Atya mondott, és mégis megvetett és elutasított volt (Ézsaiás 53). Ő lett mindenem. Ha nem Ő lett volna, ezerszer is elpusztultam volna a bánatban. Megengedte, hogy megosszam, amit rólunk mindannyiunkról súgott nekem. „Ti tettetők; ti képmutatók, ti meszelt sírok, tele holtak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal. (Máté 23:27) Lehetek-e most mindaz, aminek magatokat mondtátok? Mindent megteszek, amit az Atya parancsolt, és ez meggyógyítja megtört lelketeket.”

Amíg meg nem történt, soha nem gondoltam volna, hogy ennek elfogadása önmagamról ajtót nyit saját gyógyulásomhoz. És most kijelenthetem minden más tettetőnek: Senkiben nincs nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja másokért. Mindnyájatoknak megbocsátok, és nem tartok számon semmilyen vétket ellenetek. Én magam is tettető vagyok, egy kegyelemből üdvözült képmutató.

Elvesztettem mindent, ami egykor mindennél fontosabb volt számomra, de semmiért sem hibáztatlak titeket. Úgy nézek rátok, ahogyan Ő lát titeket, és szépséget látok bennetek. Mindig igyekszem majd bátorítani titeket, ha lehetséges, de nem fogok megbízni bennetek, hogy átkot hozzak életünkre. Már régóta nem hallottam felőletek, de imádkozom, hogy jól legyetek. Remélem, mindazzá váltok, amit Ő álmodott számotokra. Az örökkévalóságban találkozunk, és örömmel várom, hogy ott újra találkozzunk.

E parancsolat célja a szeretet, amely tiszta szívből, jó lelkiismeretből és őszinte hitből fakad. Némelyek eltávolodtak ezektől, és hiábavaló [üres] beszédre tértek. Törvénytanítók akarnak lenni, de nem értik sem azt, amit mondanak, sem azt, amit oly magabiztosan állítanak. (1Timóteus 1:5-7)