Otthonvizsgálat

Oly gyakran halljuk másoktól: „Jobban kell igyekeznem”, amikor a lelki életükről, Yahweh iránti elköteleződésükről beszélnek. Semmi nem borzasztja el jobban a Ruachot (Szentlelket), mint egy ilyen kijelentés. Ez a fajta gondolkodás az, amely felfedi a homokra épített alapot (Máté 7:26), egy olyan alapot, amely nem marad meg, amikor eljön a próba.

Egyetlen egyszerű kérdés is elég ahhoz, hogy a homokot szilárd kősziklává változtassa. „Ha lett volna benned bármi is, ami elég jó lett volna ahhoz, hogy megfeleljen a Yahweh által megkövetelt igazságosság mércéjének, akkor miért kellett Fiának karóra feszíttetnie?” El tudod ismerni ezt?

El kell döntened, hogy Yahshua, a Messiás azért halt-e meg, mert néhány hiányosságod és hibás gondolkodásmódod volt, vagy azért halt meg, mert semmi jó nem volt benned, és teljes gondolkodásmódod romlott volt. Az, hogy erre hogyan válaszolsz, MINDENNEL összefügg abban, hogy képes vagy-e felépíteni a házadat (gondolataid lakhelyét), és milyen alapra építed azt. Adunk két útmutatást! 1. Ha Yahweh nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. (Zsoltárok 127:1) 2. Ha egy ház meghasonlik önmagával, az a ház nem maradhat fenn. (Márk 3:25)

A természetes elmének, amelyet az én vezet, ismételten meg kell küzdenie olyan gondolatokkal, amelyek arra csábítanak, hogy visszaemlékezz valamiféle jóságra, amely benned volt a Messiás benned végzett munkája előtt. Egyszerűen nem igaz, szerettem; nem volt semmi. A benned lévő jóság most csakis a benned élő Yahshua miatt van. Az egyetlen jóság, amid valaha is lesz, a benned lévő Messiás, a dicsőség reménysége (Kolossé 1:27).

Folyamatosan el kell fognod minden olyan gondolatot, amely arról akar meggyőzni, hogy hirtelen megvan benned (az „éned”-ben megvan) mindaz, ami kell. Le kell rombolnod minden okoskodást és minden magaslatot, amely a Hatalmas ismerete ellen emelkedik, és foglyul kell ejtened minden gondolatot, hogy engedelmeskedjen a Messiásnak. (2Korinthus 10:5)

Bemerítő János prófétai módon jelentett be egy uralkodó gondolatmintát, amelynek folyamatosan be kell hatolnia az elmédbe: „Nekem alább kell szállnom!” (János 3:30) Az „én” jóságának bármiféle tagadása a lelki lefejezésének kinyilatkoztatása volt, amely előre jelezte fizikai lefejezését (Márk 6:14-29). Ha az Ő megváltása visszaszerzett téged, akkor te is bizonyságot tettél: „Íme, Yahweh Báránya”, de megtörtént-e már a te lefejezésed?

Ideje ismét figyelmesen odafigyelned, szerettem, miközben ezt a gondolatot egy döntő fontosságú írásbeli esemény segítségével fejtjük ki. Amikor a filippi börtönőr megkérdezte Shault: „Mit kell tennem, hogy üdvözüljek?” (Apostolok cselekedetei 16:30), a kérdés sokkal mélyebb, mint amilyennek tűnik, ha angolul olvassuk, vagy akár a görög fordításokban megjelenik.

Gondolj egy pillanatra az üdvösség héber fogalmára úgy, ahogyan azt Shaul értette, akihez a kérdést intézték. Az összefüggésben ő valójában erre a kérdésre válaszolt: „Mit kell tennie az embernek, hogy yasha (jáw-sáh) legyen?” A héber „üdvözülni” szó nem kevesebb, mint a Yahshua név egyik származéka. Mondd ki magadban hangosan, és hagyd, hogy a következményei mélyen a lelkedbe hatoljanak. „Mit kell tennie az embernek, hogy Yahshua legyen?”

A bölcsek ezt személyesítik meg: „Nekem alább kell szállnom; köszönöm, Yahshua, hogy ami jó van bennem, az Te vagy! Mit kell tennem, hogy olyan legyek, mint Te?” És soha nem hagyják el ezt a helyet. Soha!