Kárhozatra ítélve

Végül a legtisztább örömöt hozza, ha teljesen elengeded. Mit engedj el? Mindent, ami alátámasztja azt a hitedet, hogy bármi jó volna benned. És ezen a keskeny úton, ahol szemtől szemben találkozol az igazsággal, egy kijózanító igazsággal fogsz szembesülni. „Ha magadra hagynának, elkárhoznál.”

Annak legteljesebb megbecsülése, amit az üdvösség kínál (az elméd üdvözülésének folyamatos folyamata), közvetlenül összefügg azzal, hogy elismered-e, mitől is szabadulsz meg. „Egy ilyen emberrel dicsekszem, de önmagammal nem dicsekszem, csak a gyengeségeimmel.” (2Korinthus 12:5) Dicsekedj Benne, mert a gyengeség a legjobb, amivel dicsekedhetsz. A legjobb, amivel az asztalhoz állhatsz, ez: „Jaj nekem! — kiáltottam. — Elvesztem! Mert tisztátalan ajkú ember vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom, és szemeim látták a Királyt, a Mindenható Yahwehet.” (Ézsaiás 6:5)

És ha alázatos vagy, emlékezni fogsz arra, milyen mélyen gonosz volna lelkiismereted minden szeglete Yahweh Lelke nélkül. Bármilyen kimászás abból a veremből, amelyben voltál, csakis az Ő kegyelme miatt lehetséges. Mert kegyelemből üdvözültetek, hit által, és ez nem tőletek van: Yahweh ajándéka. (Efezus 2:8)

Hányan vagytok, akiket az Ő kegyelme megváltott a sírtól, mégis elkezditek hinni azt a képtelen gondolatot, hogy emiatt valahogyan „jóvá” lettetek? Ennyire esztelenek vagytok? Miután Lélek által kezdtétek, most test által akarjátok befejezni? Ennyi mindent hiába szenvedtetek el — ha valóban hiába volt? (Galata 3:3-4) Ítélkezővé, gőgössé, önigazulttá, önelégültté lettetek, gyászolás, kétségbeesés, alázat és józanság helyett?

Közeledjetek a Mindenhatóhoz, és Ő közeledni fog hozzátok. Mossátok meg kezeiteket, bűnösök, és tisztítsátok meg szíveteket, ti kétlelkűek. (Jakab 4:8) Talán elég bátor lennél megkérdezni Yahwehtől: „Mennyire vagyok gonosz Nélküled?”

Amikor kijelentést kapsz saját „éned” vágyának gonoszsága mértékéről, te is rettegni fogsz attól az alternatívától, hogy magadra hagynának. Aki ezt tudja, annak elméje mindig gyászoló, kétségbeesett, alázatos és józan.

És amint magunkon hordozzuk az Ő bélyegét, megvalljuk, hogy a Nélküle rám váró sors iránti tiszteletteljes félelem tekintetünket Yahshua felé szegezve tartja, aki hitünk szerzője és bevégzője (Zsidók 12:2). „Tudom, hogy valamit Yahweh cselekszik, az örökre megmarad; ahhoz nem lehet hozzátenni, sem abból elvenni. Yahweh úgy cselekszik, hogy féljék Őt. Ami volt, az most is van; és ami lesz, már megvolt, és Yahweh számon kéri a múltat.” (Prédikátor 3:14-15)