Hívd segítségül a Nevet

„Felemelem az üdvösség poharát, és segítségül hívom a Te Nevedet, ó Yahweh.” (Zsoltárok 116:13)

Ez az üdvösség pohara nem kevesebb, mint egy természetfeletti kiáradás az értelmed központjába, amelyet héberül „szívnek” neveznek. Ez az a pohár, amely erőt ad arra, hogy elméd elbukott állapotából szent állapotba alakuljon át. Ez pontosan az az elme, amelyet arra buzdítanak, hogy egymással megosszatok, a Messiás elméje. Tegyétek teljessé örömömet azáltal, hogy egyetértők vagytok, ugyanaz a szeretet van bennetek, egy lélekben és egy értelemben vagytok… Egymással való kapcsolatotokban legyen bennetek ugyanaz a gondolkodásmód, mint amilyen a Messiás Yahshua gondolkodásmódja volt. (Filippi 2:2, 5) Ez az az elme, amely „engedelmes lett mindhalálig” (8. vers), és amely levetett minden „önakaratot”. Krisztussal együtt megfeszíttettem, és többé nem én élek, hanem a Messiás él bennem. (Galata 2:20)

Egy dolgot ez a megújult elme felismer: a Teremtő valódi Nevét. Yahweh, nem valami olyan általános cím, mint „Úr”. Minél közelebb kerül az elme a tökéletességhez, annál szükségesebb, hogy pontos legyen minden kimondott szóban. Ez a gondolkodás nagyobb fokú finomodásának elkerülhetetlen eredménye. Ledöntünk minden okoskodást és minden magaslatot, amely a Mindenható ismerete ellen emelkedik, és foglyul ejtünk minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Messiásnak. (2Korinthus 10:5)

Erő van az ő nevében; Yahweh! „Mindenki, aki segítségül hívja az ÚR nevét, üdvözül.” (Róma 10:13, Jóel 2:32 nyomán) Vizsgáljuk meg egy pillanatra ezt az egyetlen verset. Shaul szavait, amikor Jóel próféta szavait idézi, a kereszténység története során bármelyik más versnél többször használták az üdvösséghez vezető út bemutatására. Őszintén, gondolod, hogy Jóel azt mondta: „Mindenki, aki segítségül hívja Jézus nevét, üdvözül”? Gondolod, hogy Shaul ezt mondta?

Meddig tart még ez ezeknek a hazug prófétáknak a szívében, akik saját elméjük [szívük] káprázatait prófétálják? Azon vannak, hogy elfeledtessék népemmel a Nevemet álmaikkal, amelyeket mindenki elmond a szomszédjának, ahogyan atyáik is elfeledték Nevemet Ba'al [az Úr] imádása által. (Jeremiás 23:26-27) Ba'al: főníciai istenség, illetve héberül „úr, mester, tulajdonos”.

Tragikus, hogy Yahweh helyes Nevét 6823 alkalommal helyettesítették az Ószövetségben az ÚR szóval (csupa nagybetűvel). Sok bibliafordítás megkülönbözteti az Atyát (ÚR) a Fiútól (Úr) különböző írásmódok használatával. Néhány még ezt sem teszi meg. De még így is, amikor a magyarban az „ÚR” vagy „Úr” szót olvasod, az elméd nem tesz különbséget a kettő között. Ezért van az, hogy amikor ezt olvasod: „Mindenki, aki segítségül hívja az ÚR nevét, üdvözül”, a Fiúra (Yahshua) gondolsz, és nem az Atyára (Yahweh).

Ki ment fel a Mennybe, vagy ki szállt alá? Ki gyűjtötte össze a szelet markába? Ki kötötte össze a vizeket egy ruhában? Ki állapította meg a föld minden határát? Mi az ő Neve, és mi az ő Fiának Neve, ha tudod? (Példabeszédek 30:4) Mindenki, aki segítségül hívja Yahweh nevét, üdvözül!

Vajon túl merész gondolat lenne úgy tekinteni erre, mint az egyik okra, amiért az erő hiányzik az életedből: nem szólítod őt azon a Néven, amelyet ő adott neked, hogy használj? „Akkor kezdték segítségül hívni Yahweh nevét.” (1Mózes 4:26)

Ülj csendben, és elmélkedj ezen. Mondd ki a nevét újra és újra: Yahweh – Yahweh – Yahweh – Yahweh. Nem valami hiábavaló, üres ismétlés miatt, hanem talán most, először életedben, hogy közvetlen kapcsolatot élj át az ő Erejével: Yahweh!

A Hatalmas ezt mondta Mózesnek: „Ezt mondd Israyl fiainak: Yahweh, atyáitok Atyja, Ábrahám, Izsák és Jákób Hatalmasa küldött engem hozzátok. Ez az én Nevem örökre, és ez az én emlékezetem: a Név, amelyről engem emlegetni kell [a Név, amelyen szólítanod kell engem], nemzedékről nemzedékre, minden nemzedéken át!” (2Mózes 3:15) Akkor segítségül hívtam Yahweh Nevét: „Yahweh, ments meg engem!” (Zsoltárok 116:4) Ez az ő Neve; hívd segítségül örökké!