Fontoskodó emberek

Fontoskodó: aki bosszantóan uralkodó módon érvényesíti tekintélyét, különösen jelentéktelen vagy apró ügyekben; aki tolakodóan buzgón kínál segítséget vagy tanácsot; beavatkozó; öntelt; magabiztoskodó; fölényeskedő; túlbuzgó; makacs véleményű; tolakodó; kotnyeles

Ismered a fajtát, akiknek erős szükségük van arra, hogy igazuk legyen, ahelyett hogy hallgatóik javát szolgálnák, vagy inkább mondjuk úgy, „célpontjaik” javát. Azt mondják majd, hogy buzgóságuk mind az „igazság terjesztéséről” szól. De a valóság az, hogy „erős szükségük” a bizonytalanságban és az elégtelenség érzésében gyökerezik, nem az igazságban. Sok ilyen ember van. Ez akár te magad is lehetsz. Átalakulás vár azokra, akik elég sebezhetők ahhoz, hogy tükörbe nézzenek, azokra, akik hajlandók odáig menni.

Hogyan lehet megkülönböztetni az igazság hordozóját attól, aki a bizonytalanság és az elégtelenség érzéseit próbálja kompenzálni? Egyszerű; először keresd a békét. Az igazságot mindig béke kíséri. Más szóval, ha valaki mély belátásokkal áldatott meg Yahweh Királyságáról, akkor öröm, szelídség, nyugalom, higgadtság és a megértést felülmúló béke fog uralkodni szívében [elméjében] (Filippi 4:4-7).

E békés állapotban az, aki az igazság gondnoka, felismeri, hogy nem több, mint egy magvető, aki magokat vet. Felismeri, hogy ő ültet, és a Mindenható adja a növekedést. (1Korinthus 3:6) A „föld” válasza nem rajta múlik. A Messiást megfeszítették azokért a magokért, amelyeket elültetett; igen, gyakran az igazság és az elutasítás kéz a kézben jár!

Mindazonáltal az igazságot sosem kíséri egy fölényeskedő szellem, amely a saját útjához ragaszkodik. Ne feledd, a szeretet nem keresi a magáét (1Korinthus 13:5). Igen, a szeretet is mindig jelen van az igazsággal. Az igazság hordozója mindenképpen szeret, még akkor is, ha az elutasítás és az ellenségesség Yahweh valóságának hirdetéséből fakadó visszhatásként érkezik. Hogyan válaszolna az igazság egy ilyen támadásra? „Atyám, bocsáss meg nekik. Nem tudják, mit tesznek.” (Lukács 23:34)

Ami a bizonytalanság és az elégtelenség érzésének gyökereit illeti, azok lassan feloldódnak az idő múlásával, ahogy a ragaszkodás átadja helyét az alázatnak, és ahogy a „régi ember” felől való önazonosítás átadja helyét az „új teremtménynek a Messiásban” (2Korinthus 5:17; Róma 6:6; Efezus 4:22-24). Az alázat egy másik jellemző, amely mindig jelen van az igazsággal. Ahogy alázatossá válsz, Yahweh felmagasztosul. Neki növekednie kell, neked pedig kisebbednie. (János 3:30) Ahogy kisebbé válsz, Yahweh nagyobbá válik benned. Alázzátok meg magatokat a Mester színe előtt, és Ő felmagasztal titeket. (Jakab 4:10)

Amikor elfogadod, hogy a kisebb a nagyobb, az átalakulás meggyógyítja azt a vágyadat, hogy mindenki mindene légy. Békéssé, csendessé és elégedetté válsz azzal, hogy önmagad vagy. Honnan tudjuk mindezt? Hagyjuk, hogy kitaláld. A béke, a soha el nem múló szeretet és az alázat mind Yahweh igazságának szerves jellemzői; az Ő aláírását viselik. De egyiknek sincs helye a fontoskodó emberek „evangéliumában”.