De én nem tudtam róla

Ha az egész israylita közösség önkéntelenül vétkezik, és olyat tesz, amit Yahweh valamelyik parancsa tilt, még ha a közösség nem is tud a dologról, amikor felismerik bűnösségüket, és nyilvánvalóvá lesz az elkövetett vétek, a gyülekezetnek… (3Mózes 4:13-14)

Amikor felismerik bűnösségüket? Bűnösek voltak már akkor is, amikor még nem tudtak róla, hogy vétkeztek? A válasz nyilvánvaló, és engesztelést követeltek: „a gyülekezetnek…” Igen, még az önkéntelen, tudtukon kívüli bűneikért is áldozatot kellett bemutatniuk.

Nálad, akinek bűneit a Bárány vére váltotta meg, hogyan válaszolsz? Védekezel a cselekedeteid mellett? „Ha nem tudtam róla, hogyan büntethetnének meg érte?” Vagy megtérsz?

Az érettek ismerik a helyes választ. „Ezért nincs mentséged, óh, ember…” (Róma 2:1) Ők azok, akik egyetértésre jutnak, és azt mondják: „Egyetlen bűn sem elfogadható, még a saját tudatlanságomban sem.” Inkább saját magukat kérdezik, mint hogy elhárítsák a felelősséget. „»Miért nem tudtam róla?« ahelyett, hogy »Nem az én hibám.«”

Itt rejlik a Messiás testében mélyen meggyökeresedett probléma nagy része. Miért nem tudunk róla, és mit lehet ezzel kezdeni? Shaul alázatos megfogalmazása talán megadja a kulcsot a keresett válaszhoz. „Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem; de egyet teszek: elfeledve, ami mögöttem van, és nyúlva az előttem lévők felé, célegyenest törekszem a Mindenható mennyei elhívásának jutalmára a Messiás Yahshua-ban. Ezért mindnyájan, akik érettek vagyunk, ilyen gondolkodásúak legyünk; és ha valamiben másképp gondolkodtok, azt is kijelenti nektek a Mindenható.” (Filippi 3:13-15)

Ha megállsz annál, hogy „nem gondolom magamról, hogy már elértem…”, akkor ezt a mentséget vég nélkül lovagolhatod. Sajnos ez a tudatlanság elfogadott fertőzéssé vált a test belsejében. A gyógymód az, hogy alázatosan beismerd, hol tartasz, és „célegyenest törekedj a mennyei elhívás jutalmára”.

Az érettség, amely ehhez a magas elhíváshoz való törekvéshez kell — szerinted kivételes dolog ez, vagy választás? Hajlandó vagy csendben ülni, és hagyni, hogy a Lélek felfedje, miként válaszol erre a kérdésre a bűnhöz való hozzáállásod?

Az ige azt mondja: „Törekedj tovább”, tehát úgy tűnik, ez személyes felelősséggel és erőfeszítéssel jár. Egyetérthetsz vele: „Mindnyájan, akik érettek vagyunk, ilyen gondolkodásúak legyünk”; vagy vitatkozhatsz: „Ha valamiben másképp gondolkodtok, azt is kijelenti nektek a Mindenható.” De vigyázz, a kijelentés nem lesz szép!

Végső soron az érettség békét és megoldást hoz. Ha őszinte vagy magaddal, be fogod ismerni, hogy még ha nem is tudtál róla, akkor is felelős vagy a cselekedeteidért. Az érettek felhagynak azzal, hogy hiába kérdőre vonják Yahwehet. Ez az érettek gondolkodásmódja: ha Yahweh azt mondja, hogy a tudatlanok is bűnösek, akkor bűnösök.

Ha ez vagy te, az egyetlen fennmaradó kérdés: „Megtérsz-e, és mit teszel, hogy megőrizd magad attól, hogy újra megtedd?” Ne legyél az a „hiú ember”, akit éles feddés ér.

Minden, amire szükséged van, elérhető, ha tovább törekszel. A benned lévő „Ő” ezt garantálja. Azoknak, akik megtérnek és felelősséget vállalnak, a Bárány vére elrendezett minden bűnt és vétket; jaj annak, aki megmarad bűnösségében. Mert ha szándékosan tovább vétkezünk, miután megkaptuk az igazság ismeretét, nincs többé áldozat a bűnökért, csak az ítélet félelmetes várása és a tűz heve, amely felemészti a Hatalmas ellenségeit. (Zsidók 10:26-27)