Válaszút

Jöjjön elém ítéletem a Te színed elől; szemeid lássák, ami igaz. (Zsoltárok 17:2)

„Hallak, fiam.”

„Melyik részt, Atyám?”

„A válaszutat, amellyel szembesülsz, a belső harcot az igazolással kapcsolatban.”

„Te mindig hallgatsz, ugye, Apám?”

„Persze hogy hallgatlak, fiam; nyisd meg előttem a szívedet ebben.”

„Már ilyen messzire elhoztál, Atyám.”

„Szívesen.”

„Igen. Tudod, hogy mindig hálát adok Neked.”

„Tudom, fiam. Folytasd.”

„Nos, már meglehetősen régóta kiáltok igazolásért.”

„És?”

„Egyszerűen már nem vagyok biztos benne, hogy annyira számít, legalábbis nem ugyanúgy.”

„A válaszútnál állsz, fiam; ez egy új hely.”

„Azt hiszem, Atyám. Az igazolást kérni csupán azt jelenti, hogy az emberek szemében akarok felmentést keresni?”

„Hadd kérdezzek téged, fiam: hiszed, hogy rendben vagy Velem?”

„A cölöpön történt meg, de minden eddiginél személyesebbé vált. Igen, Atyám, hiszem, hogy igaz vagyok a Te szemedben.”

„Ha tehát igazolt vagy az Én szememben, akkor miért kiáltasz még mindig igazolásért az emberek szemében?”

„Ez a válaszút, Atyám. Egyszerre már nem vagyok annyira biztos benne, hogy szükségem van erre.”

„Fiam?”

„Igen, Atyám?”

„Ideje választani a kaput.”

„Úgy érted… a szoros kaput, amely az életre visz? (Máté 7:13-14)”

„Igen. Az a legszorosabb az összes lehetséges út közül. És kevesen találják meg!” (14. vers)

„Félek, Atyám. Mi lesz velem? Én…”

„Ne, fiam. Ne félj, mert Én veled vagyok; ne csüggedj, mert Én vagyok Hatalmasod. Megerősítelek, sőt megsegítelek, és igazságom jobbjával támogatlak.” (Ézsaiás 41:10)

„Akkor mellettem állsz, Abba?”

„Mellett állok, fiam. Alázatod olyan gyönyörű Nekem.”

„Végigjárod velem a szoros utat, Abba?”

„Annál is többet teszek, drága fiam; Én foglak vinni!”

Még öregségedig is Én vagyok Az, és ősz hajadig is Én foglak hordozni! Én alkottalak, és Én foglak viselni; igen, Én foglak hordozni, és megszabadítlak. (Ézsaiás 46:4)