A remény meghatározása

A halogatott remény megbetegíti a szívet, de amikor a kívánság megérkezik, életnek fája az. (Példabeszédek 13:12)

Remény: várakozás és vágyakozás érzése arra, hogy valami bizonyos dolog megtörténjen; a bizalom érzése. Azonban a mi céljainkhoz a reményt mennyei szempontból fogjuk meghatározni; a remény a hit darabjainak összegyűjtése. A reménynek ez az átfogóbb szemlélete több tulajdonság összeolvadását igényli valami olyasmivé, ami összetettebb, mint a várakozás, a vágyakozás és a bizalom. Ez egy másik minta, amelyet Atyánk teremtett. Ahhoz, hogy ez a minta beteljesedjen, a szellemi remény nem csak úgy megtörténik; azt fel kell építeni.

Gondolj a reményre úgy, mint egy épületre, amelyet fel kell építened, különböző elemekkel, amelyekre szükség van, mielőtt elkészülne. A remény esetében először a meggyőződést kell beépítened. Gondolj a meggyőződésre úgy, mint az alapra. Hogy segítsen neked hinni, Yahweh körülmetélte szívedet (az értelem középpontját) (5Mózes 30:6); kivette belőled a kőszívet (makacsságot), és hússzívet (nyers, megújulást) adott neked (Ezékiel 36:26). Ebben kell járnod ahhoz, hogy lerakd az alapot, amelyre a remény nyugodhat.

Ezután itt az ideje a remény falainak felállításának. A vázat a hit alkotja! A hit adja a remény szerkezetét vagy anyagát. A hit pedig a remélt dolgok valósága, a nem látott dolgok bizonyítéka. (Zsidók 11:1) És mivel a hitünk ajándék, és mindegyikünknek adatott a hit egy mértéke (Róma 12:3), nincs szükségünk arra, hogy magunk hozzuk létre. Egyszerűen csak abban kell megállnunk, hogy felépítsük a gerendákat és a falakat, azt az anyagot, amely összetartja a reményt. Minden alkalommal, amikor hitünket gyakoroljuk, hozzáadunk a szerkezethez, és megerősítjük azt. De éppen ezért is, minden igyekezettel adjatok a hitetekhez erényt, az erényhez ismeretet, az ismerethez önuralmat, az önuralomhoz állhatatosságot, az állhatatossághoz szent tiszteletet, a szent tisztelethez testvéri szeretetet, a testvéri szeretethez pedig szeretetet. (2Péter 1:5-7)

Hamarosan a hit darabjai, összeillesztve, szilárd szerkezetet építenek, amely bármely vihart kibír. Amint elkészült az alap és a szerkezet, valami természetfeletti történik. A meggyőződésből és hitből formálódott remény most tovább erősíti meggyőződésedet (az alapot) és hitedet (a szerkezetet), valamint fokozza magát a reményt (az épületet) is.

A szellemi remény tervrajzának utolsó eleme az áldás. Csodálatos! Jutalmad az építési folyamatban való részvételért, a jutalom engedelmességedért, hogy meggyőződésben járj és hitben állj, az áldás. Yahweh, a Mindenható bőségessé tesz téged kezed minden munkájában, tested gyümölcsében, jószágod szaporulatában és földed termésében a te javadra. Yahweh ismét örvendezni fog fölötted. (5Mózes 30:9)

Az áldások betakarják az épületet, és megvédik a pusztulástól. Az áldások megerősítik az épület minden elemét, hogy örökkévaló szerkezetté váljon, amelyben a világ egyetlen eleme sem (az én-központú élet) okozhat pusztulást. Az épület a Szellemi Templom, szeretett, és e Templom belső felépítése az a megújított élet, amely Yahweh választott gyermekeinek ígértetett. Ti is, mint élő [szellemileg megújult] kövek [szilárdan megalapozott szellemi gondolatok], szellemi házzá épültök, szent papsággá, hogy szellemi áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek a Mindenható előtt Yahshua, a Messiás által. (1Péter 2:5)

Ez a remény meghatározása. Mert Te vagy a reményem, Ó Yahweh, Mindenható; Te vagy bizodalmam ifjúságomtól fogva. (Zsoltárok 71:5)