Csak kenyér?

Nem, gyermekem, „Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely a Hatalmas szájából származik.” (Máté 4:4)

Azok számára, akik nagy nyomorúságban lettek megmetszve, egy ilyen kijelentés jelentősége új értelmet nyer. Amikor italáldozatként kiöntetsz, amikor saját erőd egymagában már nem elegendő, inkább ragaszkodnod kell az élet Igéjéhez, hogy örvendezhess a Messiás napján (Filippi 2:16-17).

Csak kenyér? Ideiglenes ellátás, amely kielégíti minden szükségedet? Ez az erő, amelyre támaszkodni kezdtél, ez az úgynevezett „kenyér,” egy szálon lóg veled. Ha erősen kapaszkodsz ebbe a hamis biztonságba, ahogyan egy gyermek ragaszkodik takarójához a biztonság és a megszokottság miatt, az meg fog akadályozni abban, hogy valaha is megkapd a teljes örökségedet. Amíg az örökös gyermek, semmiben sem különbözik a szolgától, jóllehet mindennek ura. (Galata 4:1)

Amikor próbákkal szembesülsz, ha szokásosan a saját erőddel, bölcsességeddel és belátásoddal kezeled a küzdelmet, elengedhetetlen, hogy leleplezzem valódi szegénységedet. Megparancsolom neked, hogy ne a saját értelmedre támaszkodj (Példabeszédek 3:5-6), mert az elkerülhetetlenül olyan döntésekhez vezet, amelyek a saját erődtől függenek, ez pedig sohasem lesz elegendő. Én leszek a bizalmad, és megőrzöm lábadat, hogy meg ne botoljon (Példabeszédek 3:26).

Ha azt kívánnám, hogy önmagadra támaszkodj, akkor miért áldoztam fel Fiamat? És az igazság az, hogy Szellemem benned már bizonyságot tett neked erről. Mégis figyelmen kívül hagyod ezt a te áldozatoddal, amely gyakran úgy néz ki, mint „küzdelem, hogy egyedül boldogulj.” Engedelmességet kívánok, nem áldozatot! (1Sámuel 15:22)

Amikor megkapod azt a kinyilatkoztatást, hogy „csak kenyér” nem tartja meg az életet, és nagyon gyakran el kell vennem tőled a kenyeredet, hogy ezt a kinyilatkoztatást magadévá tedd, csak az Én gondoskodásom marad. Akkor az Én Igém válik táplálékod egyetlen forrásává. Az Én mintáim nem változtathatók meg. Az Én Igém mindenek előtt jár; még Nevem fölé is felmagasztaltam Igémet (Zsoltárok 138:2). Gondolj rá úgy, mint az oxigénre; bár még mindig tudsz lélegezni „csak kenyérrel,” az igazi élet az Én Igém „leheletéből” fakad.

Át kell kelni. Látod, szeretett, van különbség aközött, aki naponta egy órát tölt Velem áldozatból, és aközött, aki szüntelenül közösségben van Velem szeretetből és imádatból. Igen, mint a csecsemő a tejjel, az engedelmesség tanítható meg elsőként, hogy azután az igazi szeretet is felszínre kerülhessen. Ha vissza kell térned a tejhez, akkor tedd meg. Még akkor is meg lesz áldva az erőfeszítésed. Ne feledd, Engedelmességet kívánok (tiszteletben gyökerező gondolatokat) az áldozat helyett (terhekben gyökerező gondolatok)!

Csak azután, hogy magadévá teszed ezt a kinyilatkoztatást, tudsz segíteni másoknak abban, hogy megkapják azt, ami nekik szánva van. Tehát gondolj Igémre, az élet igazi csemegéire, örök csemegékre. Azután gyere Velem, szeretettem, és lakmározz mindabból, amit neked tartogatok (Énekek éneke 2:10).