Visszatekintés

Ahogy haladunk, úgy növekedünk, és utat jelölünk ki. – Michael David Beiter, Jr.

Eljön az idő, amikor rájössz, hogy az a szélső pont, amelyen egykor álltál, az a küszöb, ahol teljes kétségbeesésed és Yahweh vigasztalása kezet fogott, csak „egy szélső pont” volt, mert egy új szélső pont érkezett. Kitartottál a gyötrelemben, hitted, hogy soha többé nem lehet ilyen kemény. De aztán ott volt megint, egy új szélső pont új körülményekkel, és az a régi fájdalom. Azt hitted, hogy növekedtél, érettél, és mélyebb szellemi belátást nyertél. De egy pillanat alatt ismét megbénultál.

Hálásan, abban a pillanatban felismered a mintákat; valóban, ez minden, amid van. Rájössz, hogy csendben kell maradnod, miközben ezen az új szélső ponton egyensúlyozol. Küzdesz azoknak az emlékeivel, amelyek az utolsó törésponttól maradt megbánásaid; „Nem akarok erre gondolni újra; tudom, mit jelent ez Neked, Atyám.” Elhatározod, hogy nem teszel elhamarkodott lépést, nem követsz el érzelmi hibát. Nem engedheted meg magadnak, hogy megcsússz. „Ne engedj elesnem, Atyám,” ismétled gyakran csendedben.

Múltbeli győzelmeiden elmélkedsz, emlékezve arra, milyen erősnek érezted magad a győzelem után. Valahogyan azt várnád, hogy az így nyert erő állandóbb lesz, nemcsak egy új nyíl a tegzedben, hanem egy új íj. De ez az új válság mintha semmivé tenné a múltbeli győzelmekből nyert megvilágosodást. Elgondolkodsz azon, hogy egyáltalán tanultál-e valamit. Kétségek lopóznak be; „Bolond vagyok? Valóban valós ez a hit, amelyet vallok? Valóságos vagy, Atyám? Itt vagy?” Szégyelled ezeket a gondolatokat, de ha nem nézel szembe velük, az a régi barát, a bánat, hamarosan visszatér.

Miért lehetséges egyáltalán egy ilyen áhítat, miután oly sok másik már kifejezte azt az erőt, amellyel legyőzhetünk? A válasz mélységesen egyszerű: természetesen az Ő Szentsége. A Szentség, amelyet ebből az új „halálból” nyerünk, sokkal több, mint amit az előző szélső ponton nyertünk. És minden új szélső pont egy friss emlékkő a Hozzá vezető úton, emlékeztető az Ő ígéreteire és hűségére (Józsué 4).

„Úgy érted, hogy még akkor is, amikor azt hiszem, megtanultam »megsérthetetlennek« és tiszta elméjűnek lenni, a Te magasztos elhívásod még tisztább? És nemcsak ez, hanem minden szélső pont valami gyönyörűen újat teremt bennem, még akkor is, ha úgy érzem, most kudarcot vallottam egy olyan területen, amelyet egykor legyőzöttnek gondoltam? Még akkor is, ha úgy érzem, elfelejtettem mindent, amit korábban megtanultam?”

Így van, szeretett. Halál, halál, és még egy halál az út az Ő Szentsége felé. Az erő megtestesülése: gyengeségben lesz tökéletessé. (2Korinthus 12:9)

Szent mércéhez tartottunk téged. Tudjuk, hogy a megvilágosító minták, és amit bennük létrehoztak benned, ihletet adnak. Ez az ige azért volt, hogy emlékeztessen: amikor eljutsz arra a helyre, ahol csak azt tudod kiáltani, „Nem tudom megtenni!”, akkor vagy a legbiztonságosabb, legvédettebb, legdicsőségesebb és legátalakítóbb helyen, ami csak lehetséges; Yahweh tenyerén vagy – az Ő Szentségének tiszta lényegében.

Sikerülni fog. Ő mindaz, aminek mondja magát. Tökéletes békében tartod azt, akinek elméje Rád szegeződik, mert Benned bízik. (Ézsaiás 26:3)