Ne tiporj a szenvedésemen

Vajon annyira kiszámítható vagy, hogy amikor felfedem szenvedésemet, mindazokról fogsz beszélni nekem, akiknek rosszabb? Ki vagy te, hogy csökkentsd szenvedési képességemet? Nem a szenvedésén keresztül lett-e tökéletessé Messiásunk? (Zsidók 5:8-9)

Ha legnagyobb álmom az, hogy apa legyek, létezhet-e ennél nagyobb szenvedés, mint egy gyermek elvesztése? Ha egy nő legmélyebb vágya az, hogy hűséges feleség legyen, van-e számára nagyobb szenvedés egy hűtlen férjnél? A szenvedés nagysága minden egyénre nézve viszonylagos, és a szenvedés, akárcsak az áldások, mindig a Mindenható szuverén akarata alatt áll (Jeremiás siralmai 3:37-38).

Hogyan jelentheted ki, hogy másnak rosszabb lehet, amikor sohasem kérdezted meg tőlem, mit jelent nekem a szenvedés? Elvárod, hogy szavaid vigaszt hozzanak, mintha valami köpenyt vetnél a szenvedésemre. Gyanítom, azért teszed ezt, mert magad nem érzed jól magad a szenvedéssel, és nem ismered el, hogy Yahweh a szenvedést azért teremtette, hogy reményt hozzon.

Ezért, mivel megigazultunk hit által, békességünk van a Mindenhatóval a mi Mesterünk, Yahshua, a Messiás által, aki által hit által bejutásunk is van ebbe a kegyelembe, amelyben állunk, és örvendezünk a Hatalmas dicsőségének reménységében. És nemcsak ez, hanem dicsekszünk a nyomorúságokban is, tudva, hogy a nyomorúság állhatatosságot szül; az állhatatosság pedig jellemet; a jellem pedig reménységet. (Róma 5:1-4)

Nem érted, hogy amikor elveszed szenvedésem lényegét, elveszed örömteli jutalmamat is? A reménység pedig nem szégyenít meg, mert a Mindenható szeretete kitöltetett szívünkbe [értelmünk középpontjába] a Szentlélek által, aki nekünk adatott. (Róma 5:5)

Vigasztaló szavaid valójában akadályozzák örömömet. Nem találhatsz örömet a szenvedés enyhítésével; csak úgy találhatsz örömet, ha átöleled azt! Hagyd abba, hogy bármilyen más jelentést tulajdonítasz a szenvedésnek, mint amit Teremtőm szánt neki.

Testvéreim, teljes örömnek tartsátok, amikor különféle próbákba estek, tudva, hogy hiteteknek próbája állhatatosságot szül. Az állhatatosságnak pedig tökéletes munkája legyen, hogy tökéletesek és teljesek legyetek, semmiben sem szűkölködve. (Jakab 1:2-4)

Ha Yahweh azt mondja nekem, hogy soha nem ad többet, mint amit elbírok, miért kísértesz arra, hogy elutasítsam Ígéretét? Miért mentenél ki abból a lehetőségemből, hogy „tökéletes és teljes legyek, semmiben sem szűkölködve?” Titeket nem ért más kísértés, csak amely embert szokott érni. Hűséges pedig a Hatalmas, aki nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni, hanem a kísértéssel együtt a kimenekedést is megadja majd, hogy elviselhessétek. (1Korinthus 10:13)

Bármi is szúrta meg lelkiismeretedet ez alatt az áhítat alatt, azt teljesen fel kell tárni. A természetes ember nem bírja el Yahweh igazságát a szenvedésről, és gyorsan elmenekül. Volt-e valaha alkalmad szembesülni saját életedben Yahshua eme szavaival, szerettem: „Ti is el akartok menni Tőlem?” (János 6:67)

Amikor megpróbálod enyhíteni vagy megszüntetni valaki más szenvedését, akadályozod abban, hogy tökéletes és teljes legyen, ahogyan Yahweh parancsolta neki, hogy legyen! Én magam viselem majd poharamat, mert ez az, ami „az enyém, hogy hordozzam!” Az enyém, és nekem adatott. Kérlek, ne tiporj a szenvedésemen; benne találom reményemet.