Testi gondolatok

Ó, kicsinyeim, nem mondtam-e nektek, hogy Eggyé vagytok Velem és Fiammal? (János 17:21) Ha ez igaz, szűkölködhetsz-e bármiben is? A valóság az, hogy csak akkor szűkölködhetsz, ha lehetséges, hogy Én szűkölködjek. Lehetséges ez? Van-e valami Rajtam túl?

Mondd meg Nekem, gyermekem, ha Országom örököse vagy, ahogyan kijelentetett: „És ha a Messiásé vagytok, akkor Ábrahám magva vagytok, és az ígéret szerinti örökösök” (Galata 3:29), akkor miért kéred imáidban folyamatosan Tőlem azt, ami már a tiéd? Ó, a következő vers talán megmagyarázza: „Mondom pedig, hogy amíg az örökös kiskorú [éretlen], semmiben sem különbözik a szolgától, jóllehet ura mindennek. (Galata 4:1)

Gondolj éretlen imáidra; „Atyám, kérlek, segíts nekem;” „Bocsáss meg, Atyám;” „Mutasd meg az utat, Atyám;” „Áldj meg, Atyám.” Nem mondtam-e neked, hogy Én vagyok segítséged a baj idején (Zsoltárok 46:1); hogy megmentettelek, míg még vétkeztél (Róma 5:8); hogy Fiam az Én megbocsátásom (1János 1:9); hogy Yahshua az Út (János 14:6)?

Áldásaim a tieid, hogy elvedd, szerettem. Megérted Engem? Folyamatosan azért imádkoztál, ami már megadatott neked. Ez egy döntés, amelyet meghozol, és amely megtagadja a tökéletesített embert, akivé tettelek.

Igen, ez helyes. Igém kijelenti, hogy Fiamban már tökéletesített vagy. „Jöjjetek most, és szálljunk vitába”, mondja Yahweh, „ha bűneitek skarlátvörösek is, olyanok lesznek, mint a hó; ha vörösek is, mint a bíbor, olyanok lesznek, mint a gyapjú.” (Ézsaiás 1:18)

A titok az, hogy utolérd, akivé már megengedtem, hogy válj. Amikor szolgám, Dávid megírta: „Boldog az az ember…” és „Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa” (Zsoltárok 1:1-3), Ő éppen Hozzám igazodott. Belépett abba, amit neki szántam.

Az Igémmel való egyetértés az a szellemi előfeltétel, amely aktiválja Igémet, kézzelfogható valósággá téve azt. Ő hitt Nekem, kimondta ezt a hitét, ezzel arra ösztönözve Engem, hogy megadjam neki, amit kért. Úgy döntött, hogy hisz Nekem, és ezért úgy élt, mint a hatalmas, tökéletesített ember, aki volt. Igen, mint egy kutya, ő is időnként megismételte botlásait (Példabeszédek 26:11), mégis mindig visszatért a helyes útra. „Elég neked az Én kegyelmem, mert az Én erőm gyengeségben lesz teljessé.” (2Korinthus 12:9)

Öleld át igazi kilétedet! Ebben a pillanatban is Velem vagy a tökéletességben. Rajtad múlik, hogy ehhez az igazi valósághoz igazodj. Az illúzió minden más, ami ezen kívül van. Távolíts el minden testi gondolatot. Ezt hívják megtérésnek, szerettem. Csak akkor, és csakis akkor léphetsz be a sorsba, amelyet neked teremtettem.