„Megadás” vagy „belépés”

Mit gondolsz, hányszor hallottam már ezeket a szavakat, miközben gyermekeim imádkoztak? „Megadom magam!” Ez a fajta kijelentés általában sok belső küzdelem és szenvedés után jön el szeretteim szívében. Eljutsz arra a pontra, ahol felismered, hogy mindaz, amiről álmodtál, amiben reménykedtél, amire vágytál, talán nem az Én akaratom szerint való, és most itt az idő elengedni.

Már jó ideje tanítalak mintáimról, és éppen ezekben a „megadás” pillanataiban tenné jól, ha emlékeznél arra, amit tanítottam neked. Éppen az imáid mondják meg Nekem, hogy megtanultad-e és alkalmazkodtál-e mintáimhoz, azokhoz a mintákhoz, amelyeket azoknak nyilvánítok ki, akik „kérnek, keresnek és zörgetnek.” (Lukács 11:9) És hadd emlékeztesselek; e minták megértése biztosítja sikeredet az Én akaratomnak átadott élet eligazodásában. Gondolj rájuk úgy, mint „életed tervrajzaira.”

Mondd meg Nekem, gyermekem, mindabból, amit Rólam és Tőlem tanultál; valóban „megadod magad”, amit teszel? Vagy szóválasztásod azt tükrözi, hogy nem ismered igazi természetemet? Valóban feladod reményeidet és álmaidat azáltal, hogy megadod magad akaratomnak? Vagy inkább álmaid teljesednek be! Érted már?

Amikor megismersz Engem úgy, ahogyan vagyok, amikor elkezdesz eljutni az érettségre Bennem, más szóval, amikor „a tökéletesség felé haladsz” (Zsidók 5:12-6:3), szavaid ezt a megértést fogják tükrözni. Nem „megadod magad”, amikor átadod Nekem életedet, hanem inkább „belépsz.” Belépsz abba az életbe, amelyet neked szántam, abba az életbe, amely előre elrendeltetett, hogy több legyen, mint amit kérni vagy elképzelni tudsz (Efezus 3:20). És nektek, „túlelemzőknek”, ez nem szómagyarázat kérdése; ez szív- (elme-) kérdés.

Nem mintha terveid, azok, amelyekről álmodtál, amelyekben reménykedtél, amelyekre vágytál, tökéletesebbek lehetnének, mint az Én terveim rólad. Mi vagyok Én neked? Kevesebb vagyok annál, amit reméltél? Van másvalaki, akit inkább követnél?

Amikor megismersz Engem, amikor meglátsz Engem úgy, ahogyan vagyok, bármilyen döntéseket is kell meghoznod, hogy odajuss, izgatottan fogsz belépni abba, amit neked szántam. És bármit is „adsz meg” a természeti dolgokban, mindig megéri majd.

Rajta hát, „add meg magad” és „lépj be!”