Valóság-ellenőrzés 1

„Amikor látod, hogy egy ember gyöngyöt szór anélkül, hogy egy szelet sertéskarajt kapna érte cserébe — nem a disznóval szemben érzel felháborodást. Azzal az emberrel szemben érzed, aki olyan keveset ért a gyöngyeihez, hogy hajlandó volt a sárba dobni azokat, és hagyni, hogy egy egész röfögőkoncert alkalmává váljanak…” —Ayn Rand, „The Fountainhead”.

Ne adjátok a szentet a kutyáknak, és ne dobjátok gyöngyeiteket a disznók elé, nehogy lábuk alá tapossák azokat, és megforduljanak, és széttépjenek titeket. (Máté 7:6)

Kutyák? Disznók? Gyöngyök? Szó szerint? Mi az a „szent”, amit megparancsoltam, hogy ne terjesszetek szét ilyen könnyelműen? Feltételezed, hogy hagynám kincseimet felelőtlenül körbeadni, mint egy kóstolótálcát egy szupermarketben. Figyelj, gyermekem; ha azt mondom, hogy vannak kutyák és disznók, és igen, emberekre értem, akkor nem világos-e, hogy kincseim nem mindenkinek szólnak?

Oly sok vágyad pontosan az; a te vágyaid. Az Én szavaim az Én népemnek szólnak, Israyl népemnek (akit Yahweh uralkodik és Yahwehért van)! Talán megállhatnál, hogy megfontold, vannak, akik az Enyéim, és vannak, akik nem. Én tudom, ki fog megváltatni. A Fiam tudta, kikért fog meghalni, és bár kifejezetten megnevezett egyet, akiért nem halna meg, az Én szavaim azt mondják neked, hogy még sokkal többen vannak.

Amíg velük voltam a világban, megtartottam őket a Te Nevedben. Akiket nekem adtál, megtartottam őket; és senki sem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az Írás. (János 17:12)

Látod, szerettem, amikor megérted Engem, és megtanulsz engedelmeskedni Nekem, nem leszel annyira belegabalyodva abba a gondolatba, hogy a szeretetemet úgy kell osztogatni, mint egy kupont. Oly sokan közületek olyan keményen próbálják terjeszteni a szeretetemet, hogy csak azt a pletykát terjesztik, hogy elvezettetek valakit Hozzám. Én vagyok az, aki elcsábítja az embert! Egyedül Én vonzom az embert a lelki dolgok felé!

Miért fontos ez Nekem? Mert az Én megváltásom nem szóban van, hanem hatalomban! A kegyelem által való megváltás az Én ajándékom azoknak, akiket „gyermekeimnek” tartok. Néhányan közületek ezt az ajándékot „ki nem érdemelt jóindulatnak” hívjátok, mégis úgy tesztek, mintha mindenkinek lennének érdemei. Túl gyorsan próbáljátok terjeszteni a szeretetemet, holott valójában az életetek nem bizonyítja, hogy a szeretetem megváltoztatott titeket.

Egy titok azoknak, akik bölcsek szeretnének lenni: összpontosíts a belső versenyre (az „önmagad” legyőzésére), amelyet megparancsoltam neked, hogy fuss, és Én gondoskodom róla, hogy az életed szóljon az elveszettekhez. Én fogom szeretni őket a benned véghezvitt cselekedeteimen keresztül.

Lassíts, gyermekem. Mindaz, ami Enyém, benne lesz a Mennyek Országában. Valóban azt hiszed, hogy hagynám, hogy a Fiam vérének akár egyetlen cseppje is kárba vesszen? Valóban azt gondolod, hogy az ember döntése, hogy megtagadja Őt, az emberé volt, nem az Enyém? Sajnálom azt az embert, aki olyan „istent” szolgál, aki hagyja, hogy az ember döntsön, és azután cselekszik. Sokkal több vagyok, mint amit tudsz, szerettem. Én vagyok a kezdet (Aleph) és a vég (Táv)!