Ments Meg Engem

Leültem, és elgondolkodtam ezen a világ gonoszságán, és azon a gyűlöleten, amelyet az egyik ember érezhet a másik iránt. Figyeltem az elnyomókat; nincs szeretet vagy könyörület a szívükben. Nem volt elég számukra látni az embereket fájdalomban; ezek a fajták fokozni akarták a fájdalmukat. A sebzettek és szenvedők voltak a zsákmányuk; valójában felkutatták a sántákat azzal a szándékkal, hogy még jobban megnyomorítsák őket. Hogyan lehetséges ez? Honnan ered ez a gonoszság a szívben? Honnan származik ez a kegyetlenség?

Elhatároztam, hogy teszek valamit ez ellen. Beszéltem örökkévaló Atyámmal. Megkérdeztem Őt erről az emberi útról, erről az útról, amelyet úgy tűnik, az ember választott. Ő így válaszolt nekem: „A szív [az értelem központja] csalárdabb mindennél, és kétségbeejtően gonosz; ki ismerheti azt?” (Jeremiás 17:9)

Sok éjjel elgondolkodtam az emberi szív gonoszságán. Olvastam Dávid zsoltárait, és képes voltam kapcsolódni mindahhoz, amit ő érzett azokkal szemben, akik elnyomták az embereket. Gyakran imádkoztam úgy, ahogyan ő: „Ments meg engem, ó Yahweh, a gonosztevőktől, az álnok, tisztességtelen és erőszakos embertől.”

Ekkor szólt hozzám a Lélek. „Pontosan azt teszem, amit reméltél. Megmentelek téged. Egyszerűen nem érzékelted, hogy az, akitől megmentelek, te magad voltál. Miért nézed a szálkát testvéred szemében, miközben nem veszed figyelembe a gerendát a saját szemedben? (Máté 7:3) Amikor végzek a megtisztításoddal, akkor az elnyomóid felé fordulhatunk.”

Mit mondhatnék neked erről a fajta kinyilatkoztatásról? Csak vallomás és megtérés fakadhat ebből a helyzetből.

Könyörülj rajtam, ó Hatalmas, kegyelmed szerint; irgalmasságod sokasága szerint,
töröld el vétkeimet.
Moss meg engem alaposan gonoszságomtól,
és tisztíts meg bűnömtől. (Zsoltárok 51:1-2)

Tisztíts meg engem; szentelj meg engem; segíts rajtam!