A Több Királya

Találkoztam egy férfival, egy alázatos férfival. Megaláztatás mintái alázták meg. Feleségét elvitték tőle egy idegen országban, és bebörtönözték számára ismeretlen okokból. Négy gyermeke hónapokig eltűnt, és csak nemrég derült ki, hogy barátok és rokonok között szóródtak szét. Ő maga is bebörtönözve, anélkül, hogy bármelyikükkel kapcsolatba tudna lépni.

Azt mondja nekem: „Mit tehetnék, mint hogy bízzak? Minden nap imádkozom és várok, hátha valahogy hírt hallok. Imádkozom, hogy feleségem jól legyen, és hogy hamarosan újra egyesüljön a gyerekekkel. Imádkozom, hogy egy napon újra mindannyian együtt legyünk. Támogass Igéd szerint, hogy éljek; és ne engedd, hogy szégyent valljak reménységemben. (Zsoltárok 119:116)”

A szemembe nézett; láthattam lelke mélységeit. A „megadás” szó jutott eszembe. Mint Jóbtól, mindent elvettek tőle.

„Természetes” dolog ilyen szenvedésre gondolni, és hálásnak lenni azért, amink van. Így programoztuk elménket, majdnem úgy, mint „megelégedni a beletörődéssel.” Ilyen gondolataink vannak: „Nos, ha ő reménykedhet, pedig ilyen rosszul van, akkor »bűnösnek« érzem magam amiatt, hogy rosszul érzem magam. Hálásabbnak kellene lennem, még ha többre is vágyom. Igen, Atyám, meg kell elégednem azzal, amim van.”

Ez az, amit Yahweh szán nekünk? Ez több annál, mint amit kérhetünk, gondolhatunk vagy elképzelhetünk? (Efezus 3:20)

Kijelentem, hogy hibát követnék el, ha nem hirdetném az ellenkezőjét. „Te vagy a Több Atyja. Te vagy a nagy Vagyok. Te vagy a Végtelen. Ezt onnan tudom, hogy Te ültetted el ezt a szívben, amelyet nekem adtál. Megmutattad, hogy ilyen vagy. Ezért nem tudok beletörődni. Az élet teljességét akarom, nem csak a túlélést. Hinnem kell a bőséges Többben, Atyám. Te vagy a Több Királya, és engedelmességben jövök Hozzád.”

Igen, lelkem „Bőséget!” kiált, és ezzel, Atyám, Rád bízom.

A tolvaj nem azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen. (János 10:10)