Természetes szeretet

Abba, mennyire vágyom rá, hogy a Te szereteted természetessé váljon bennem. Vágyom rá, hogy dicséretben és imádatban való engedelmességem olyanná váljon számomra, mint a lélegzet, mint az oxigén. Éhezem arra, hogy szeretetem szüntelen legyen, hogy olyanná váljon, amire sosem kell tudatosan gondolnom. Ébren vagy alva, ott legyen.

Azért van-e, mert nem láthatunk Téged, hogy ez a szeretet, amelyet keresünk, ennyi erőfeszítést igényel? Azért van, mert jobban vágyunk saját utunkra, mint a Tiédre? Azért van, mert Fiad halála nem kézzelfogható számunkra szívünkben és lelkünkben? Szándékosan tartod magad távol tőlünk? Bár Fiad kiontott vére életet ad mindenkinek, aki hisz, vajon könnyedén kezeljük-e ezt a valóságot?

Ezt tudom, Atyám; ezt kell bevallanom: elszomorít, mennyi időt kell szentelnem annak, hogy egyszerűen elhiggyem, minden szó, amit mondasz, igaz, és hogy vonatkozik az életemre! És hogy Igéd valóban magasabb helyekre visz. Vágyom rá, hogy átlépjek erre a hitszintre, Atyám. Vágyom olyan engedelmességre, amely egészséges félelemhez, csodálathoz, bizalomhoz és szeretethez vezet. Imám az, hogy elérjem mindezeket a tulajdonságokat Irántad, Atyám, és hogy olyan természetesek legyenek, mint a légzés.

Van egy másik vallomásom, Abba. Ennyi keresés és ennyi erőfeszítés után, hogy megtaláljalak, azon tűnődöm; vajon elnéztem-e Melletted? Túl sok erőfeszítést teszek, és nem pihenek eleget? Tudom-e, hogyan fogadjam el szeretetedet, Atyám? Vonakodom-e, tudatos szinten túli okokból, elfogadni szeretetedet?

A vallomásom ez; nem ismerem a választ ezekre a kérdésekre, Atyám. Nem tudom, miért nem tudom betölteni létemet Veled. Néha azon tűnődöm, vajon elrejtőzöl-e előlem. Nem úgy, ahogyan egy tolvaj rejtőzne, hanem mint egy Atya, aki alig várja, hogy kiugorjon, és felkiáltson: „Itt vagyok. Valóságos vagyok. Valóban itt vagyok érted.”

Erre vágyom, Atyám. Ha tévedésben vagyok, igazíts helyre, hogy megtalálhassalak. Ismersz engem; tudod, miért kiáltok Hozzád. Ha szorongok, az Miattad van. Ha elveszítem az álmomat, az azért van, mert Rád gondolok.

Talán, ha kérhetem ezt Tőled; lehetne saját, különleges nyelvünk, amelyen hallhatlak, és kommunikálhatok Veled. Tudom, hogy Igéd azt mondja: „Az Én juhaim hallják hangomat, és Én ismerem őket, és ők követnek Engem.” (János 10:27) Segíts elhinnem, hogy ez azt jelenti, kételkedés nélkül kommunikálhatok Veled, minden kételkedés örökre eltűnve? Legyen ez valami bensőséges, hatalmas és biztonságos? Legyen olyan, mint a lélegzetem?

Ezt szeretném, Atyám. Ezt a kérést lábaidnál hagyom. Úgy legyen.

Aki nem szeret, nem ismeri a Hatalmasat, mert a Hatalmas szeretet. (1János 4:8)