22. zsoltár

De Te hoztál ki engem anyám méhéből; Te tettél Beléd bizakodóvá, még anyám kebelén is! (Zsoltárok 22:9)

Annyi szó, annyi hiábavaló fecsegés, és annyi locsogás. Locsogsz tovább? Babilon! Ülj csendben, gyermekem. Pihentesd lelkedet. Pihentesd nyelvedet és figyelj!

Ezt be kell fogadnod. Ennek be kell törnie elméd szövedékébe. Egy szemléletváltást kínálok. Én Lélek vagyok, és neked választanod kell, kit szolgálsz (Józsué 24:15). A testednek vagy a Léleknek fogsz szolgálni?

Mi szól hozzád legjobban a Zsoltárok 22:9-ből? Számít ez? Szól-e hozzád egyáltalán? Elmondhatom most, mit mondok itt? Igen, Dávid írta, de Én mondtam neki, hogy írja.

„Kihoztál engem a méhből.” Igen, az Én választásom folytán vagy itt. Jóval azelőtt, hogy megszülettél a méhből, megszültem rólad a gondolatot; elrendeztem minden napodat. Én vagyok a kezdete és a vége mindennek. Ez magában foglalja a te kezdetedet és végedet is.

„Bizakodóvá tettél Benned.” És íme, ez az Én legnagyobb ajándékom neked. Ez az Én tervem: MEGTEREMTETTELEK ÉS BIZAKODÓVÁ TETTELEK MAGAMBAN! Ez pedig felveti a kérdést; miért harcolsz ellenem továbbra is?

A szeretet állapította meg ezt a visszafordíthatatlan mintát, egy mintát, amelyet Ezékiel 11:20 hangsúlyoz. „Akkor követni fogják rendeleteimet, és gondosan megtartják törvényeimet. Az Én népem lesznek, Én pedig az ő Hatalmasuk leszek.” Ehhez a tanításhoz csak az első négy szó kell; „Akkor követni fogják.” Azt mondja, hogy „Akkor követhetnék?” vagy „Akkor követhetnék talán?” vagy „Akkor követniük kellene?” Nem, azt mondja: „Követni fogják!”

Ne fordítsd az élet ajándékát a személyes függetlenség hiábavaló hajszolásává. Te vagy az Én cserépedényem. Befejezem a munkát, amelyet szántam neked. Az Én életem van benned. Ez az ígéret, amit tettem neked.

A Finomító tüze mindig az Én házamban kezdődik. (1Péter 4:17) Amikor ezt a tüzet elhozom az Én házamba, az Én Templomomba, a testedbe (1Korinthus 6:19), akkor nagyon örülni fogsz majd, hogy átvegyem életed minden területét. Amikor ez a tűz eljön rád, egészen biztos vagyok benne, hogy még örülni is fogsz, hogy átveszem az irányítást. Légy jó reménységgel azonban, gyermekem, hiszen sosem te irányítottál.

Mert eljött az idő, hogy elkezdődjön az ítélet a Hatalmas házán; és ha rajtunk kezdődik először, mi lesz a vége azoknak, akik nem engedelmeskednek a Mindenható jó hírének? (1Péter 4:17) Vagy nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek Temploma, akit a Hatalmastól kaptatok, és nem a magatokéi vagytok? (1Korinthus 6:19)

Ismét a kérdés, miért harcolsz Ellenem ebben? Valóban azt hiszed, hogy ha bármit is rád hagytam volna ebből, valaha képes lettél volna Eggyé lenni Velem? Itt az ideje, hogy véget érjen a gőg, az ostobaság és a halál utáni vágy. Bízni fogtok Bennem, fiaim és leányaim. Fogtok.