Ez az új dolog

Növekedve benned,
Te, növekedve Bennem,
Egy Lélek emelkedik,
A fény kiszorítja a sötétséget,
Belül, tebenned.
Vegyi anyagok váltanak,
Gondolatfolyamatok változnak,
Gondolkodásmódok törnek szét.
Heves, mégis tartózkodó…?

Heves, mégis tartózkodó? Mi ez a dolog, amely még mindig ott lappang, ez a tartózkodás? Ez a lényegi probléma, nemde? Ez az a darab test, amelyet bennem hagytál, Atyám? Meg kell-e maradnia? Mindig itt lesz-e?

A szívem (elmém) felrobban attól a vágytól, hogy örvendezzek egy olyan győzelemben, amelyet még nem értem el teljesen. Kellene-e? Kellene-e teljesen örvendeznem, miközben még van munka, amit el kell végezni? Okos, bölcs és Lélek-vezérelt-e ez a tartózkodás? Van egy hang, amely azt mondja: „Valós ez; valóban Te vagy ez, Atyám?” Ez a tartózkodás kétely? Bölcsesség? Biztonságosnak érződik, mégis kétségesnek érződik. Gyomláld ki, Atyám.

Igazi szabadságra vágyom, mélyebb szabadságra. A Te Előtted térdeplő harcos fenntartás nélküli szabadságára vágyom, aki átadja kardját, vagy egy leányéra, aki felismeri, hogy Te vagy az egyetlen igazi Férj. Vágyom arra, hogy mindenben Neked legyek alávetve, valamint arra a bölcsességre, hogy ne dicsekedjek a saját erőfeszítéseimmel. Tölts be egy olyan szívvel, amely csak azzal akar dicsekedni, amit Te teszel bennem. „Ő tette ezt. Nézzétek. Nézzétek az én Apámat. Ő soha nem fogja hagyni, hogy bántsatok engem.”

Könnyek folynak, miközben ezt írom. Ahogy a tollam a papírra ér, a bennem lévő fiú felismeri, hogy soha nem mondhattam volna ki ezeket a szavakat a földi apámról. Hogyan mondhattam volna ilyen szavakat valakiről, aki bántotta, ahelyett hogy megvédte volna a kicsi szívemet? Megbocsátok neki, és szükségem van arra, hogy ő is megbocsásson nekem. Ma nagy szeretet van, mégis azon tűnődöm, vajon a tartózkodás csápjai még mindig megmaradnak-e.

Nem, Atyám, ezek a tartózkodások nem okosak, nem bölcsek, és nem Lélek-vezéreltek. Ideje átlépni egy új helyre; egy olyan új dologba, ahol életemben először van személyes bizonyítékom arra, hogy van egy Atyám, aki véd, és nem bánt. Van egy Apám, aki nem fog eldobni, még akkor sem, amikor nem vagyok méltó a szeretetre. Élhetek egy új életet, amelyben nincs több elutasítás, csak tiszta szeretet a szeretet Atyjától, örökre.

Mi ez a tartózkodás bennem? Jöjj, Apa. Jöjj.

Mert Ő megelégíti a vágyakozó lelket, és jósággal tölti be az éhező lelket. (Zsoltárok 107:9)