A kétség magvai

Atyám, bűnbánó szívvel (elmével) jövök, egész emberiség miatti sajnálkozással. Miért fordulunk el olyan gyorsan? Miért olyan könnyű elfelejteni?

Amikor a víz borrá válik, mily édesen örvendezünk. Amikor a bor elfogy, azon tűnődünk, vajon megtennéd-e, vagy egyáltalán meg tudnád-e tenni újra. Amikor meggyógyítod a vakot, csodálkozó áhítattal állunk vissza. Aztán, hamarosan azután, azon tűnődünk, vajon megtennéd-e értünk is. Látjuk, ahogy a sötétséget fénnyé változtatod, és görbe utakat egyenesítesz ki előttünk (Ézsaiás 42:16), mégis bűnösen azon tűnődünk, vajon végig fogsz-e vinni minket, ahogy ígérted?

Ó, Atyám, ha vannak magvak, amelyeket nem akarok elvetni; azok a kétség magvai. Miért vagyunk ilyenek? Mi van bennünk, ami folyamatosan elfelejti, vagy inkább kételkedik abban, hogy Te megígérted, hogy elejétől a végéig betakarsz minket?

Igen, Atyám, úgy tűnik, dicsőséget hoz Neked, amikor a kétség magvait fenségesen legyőzi a hit, de engem a kétség terhel. Az, hogy kételkedem Benned, akadályozza a növekedésemet. A hitetlenségem gyalázatot hoz Rád, és ezért bocsánatot kérek.

Mutasd meg nekem az utat, Atyám. Ismét átadom Neked az összes kétség magvát, míg már nem lesznek többé. Kérlek, vedd el őket, Atyám. Hadd váljon kiszáradttá az a föld, amelyre elszórtam őket, és szántsd fel szívem új talaját a Te jelenléteddel (Jeremiás 4:3-4).

Amikor meglátták Őt, imádták; de némelyek kételkedtek. Yahshua pedig odament, és így szólt hozzájuk: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön.” (Máté 28:17-18)