Megkötve és elengedve

Mert Yahweh mindenkit engedetlenségbe zárt, hogy mindenkin könyörülhessen. (Róma 11:32)

Igen, gyermekem, így hagytalak téged, béklyóba verve és megkötve. Nem tudlak elengedni, amíg teljesen meg nem érted, hol vagy. Csak egy fogoly örül igazán a szabadságnak. Csak egy fogoly érti meg a korlátait.

Valld meg Nekem. Mondd meg Nekem, hogy megérted, hogy börtönben kezdesz, és onnan haladsz tovább. Mondd meg Nekem, hogy érzékeled a teljes képtelenségedet arra, hogy önmagadtól törd meg a láncokat, egyáltalán! És hadd emlékeztesselek, hogy ezek a láncok a te saját műved, a saját kezed (szellemi kapaszkodás) és szíved (az értelem központja) alkotásai.

Ahhoz, hogy Én valóban szabaddá tehesselek, meg kell látnod a börtönödet. Meg kell értened, hogy a börtön olyan választás volt, amelyet meghoztál, és folyamatosan meghoznál, az Én irgalmam nélkül. A szíved mindig csak bezár téged.

Örülj, mert az Én irgalmam legyőzte a halálos ítéletedet. Az Én irgalmam eltávolítja a béklyókat. Az Én irgalmam új dalt tesz a szívedbe. A gödörből (önmagára hagyatkozó gondolatokból) a palotába (a mennyei gondolatok egységébe) foglak vinni téged. Aztán elengedlek, hogy megtedd az Én akaratomat a földön. Engedelmességben fogsz cselekedni, és megtanulod majd szeretni az Én terveimet rád nézve.

Igen, ez egy másik mintázat, egy megrendíthetetlen mintázat. Te megvallod a hiányodat; Én hozom az Én hatalmamat és gondviselésemet. Önmagadtól soha nem leszel képes győzni. Önmagadtól a te választásod az „önmagad” kielégítése. Igen, éppúgy, mint Ádám, mindig engedetlen leszel. Igen, önmagadtól csak önmagadat elégíted ki.

Mondd meg Nekem, hogy látod a rácsokat, amelyek körülvesznek téged. Mondd meg Nekem, hogy hallod a béklyókat, amelyek megkötnek téged. Csak akkor kezdhetjük el a munkát. Türelmetlen várakozással várlak téged. Most pedig gyerünk!