Az én válogatott nyájam

Az a szenvedő, ő az Enyém. Az a síró, ő az Enyém. Az az elutasított, ő az Enyém. Az a megrémült, ő az Enyém.

Nem mondtam-e neked: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek?” (Lukács 5:31)

Nem törődöm a természetes képességgel. A szívre (az értelem, az elme központjára) és a lelki átalakulás kérdéseire összpontosítok. Az átalakulás a bolondságból (az én által vezérelt elméből) a bölcsességbe (az igazság által vezérelt elmébe) az, ami dicsőséget hoz Nekem. Akik „betegen” jönnek Hozzám, tökéletesen illenek, mert ki maradna, ha nem a betegek?

A te hőseid semmit sem jelentenek Nekem. A híres embereid sem hatnak Rám. A bölcseid, mindegyikük híján van az igazi bölcsességnek. Nem hat Rám a saját poromban, természetes állapotában. A töredelmes és megtört lélek az, ami tetszik Nekem (Ézsaiás 66:2).

A régi teremtéstől az újig, ez az az átalakulási projekt, amelyet szeretek. Nagyságom jellemzői az alázat, a béke, a bölcsesség és a lélekben lévő öröm, nem úgy, ahogy az ember értékeli ezeket. Az elbukott ember inkább a pénzt, a rangot és a más emberektől jövő dicséretet ünnepli.

Ha ezek a szavak zavarnak téged, valószínűleg annak veszélyében vagy, hogy felfalnak. Igen, ha elhagyod a nyájat, nem tudlak megőrizni. Farkasok és oroszlánok várnak rád, és ízlésük van irántad, mivel már jó ideje táplálod őket. Az Én nyájam ismeri a Pásztorát. Az Én nyájam soha nem hagyná el az Én gondviselésemet; félnének elhagyni azt.

Nézd a dolgokat úgy, ahogy Én. Értsd meg az Én bölcsességemet. Vágyj az Én igazságomra a világi értékek helyett. Csak azt tudom megáldani, amit jóváhagyok, és szembeszállok a testi vágyaiddal. Add fel! Hódolj be Nekem minden áron.

Nem is tudnád felfogni, mit terveztem számodra; több, mint amit kérni vagy elképzelni tudnál. Ha csak egy morzsát is megkóstolnál abból az asztalból, amelyet elkészítettem neked, velem étkeznél, és soha többé nem ennél a disznók vályújából.

Aztán elment, és annak az országnak egyik polgárához szegődött, aki kiküldte őt mezőire disznókat legeltetni. És szívesen megtöltötte volna gyomrát azzal a moslékkal, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki semmit. De amikor magához tért, azt mondta: „Apám bérmunkásai közül hánynak van bőven kenyere, én pedig éhen halok!” (Lukács 15:15-17)