Az Ő igájának hordozása

Jó az embernek, ha igát hordoz ifjúságában. Üljön egyedül csendben, mert Yahweh rakta rá... Bár szomorúságot hoz, könyörületet fog mutatni, mert oly nagy az Ő el nem fogyó szeretete. (Jeremiás siralmai 3:27-28, 32)

Egyedül ébredek, feleség nincs mellettem. Hallom gyermekeim hangját, de csak az elmémben. Igen, Atyám, ez az iga más. Ez nem könnyű.

Ez az iga olyan messzire visz a fénytől, nincs bezárva közvetlen napfény, nincs közvetlen FIÚ-fény. Vissza kell dolgoznom magam. „Legyen betelve gyalázattal,” (30. v.) mondtad. Bizonyára minden szavad beteljesedik.

Mindaz, amit szabadságnak gondoltam, eltűnt. „Lezárás,” kiáltják fogva tartóim. Az ajtók bezárulnak. Be vagyok zárva. A lakhelyem nem nagyobb, mint egy éléskamra. Egyedül vagyok, csendben.

A Te igéd azt mondja: „Bár hétszer elesik az igaz ember, mégis felkel, de a gonoszokat romlás dönti le.” (Példabeszédek 24:16)

Lassan felkelek. Az ellenség egyre keményebben próbál lenn tartani engem. Vajon tudja-e, hogy Te nem hagysz elesnem, Atyám? Kinyilatkoztattad-e neki, hogy nem fogok szégyenben maradni, sem elítéltetni? Vajon tudja-e, hogy az ő szolgái hamarosan békében lesznek velem? Vajon tudja-e, hogy a Tieid közé tartozom?

Mindez a fájdalom, árulás és veszteség; „Jó ez,” mondod. [Én] tudom, hogy minden dologban [Te] javára munkálkodsz azoknak, akik szeretik [Téged], akiket [a Te] szándékod szerint hívtál el. (Róma 8:28)

Ezért, Atyám, Benned fogok bízni, mert hova mehetnék máshová? Felkelhetek-e, Atyám? Megtanultam-e a leckémet; ezt az élet-leckét? Hordozzak-e még többet? Úgy fogok tenni, ahogy mondod. „Örülj egyedül Bennem, egyedül Bennem.” Ezek a Te szavaid.