Bár kételkedem, mégis hinni fogok

Az élet minden titka egyetlen gondolatban összegezhető — a hitben! Valóban hiszünk-e Teremtőnkben? Valóban komolyan vesszük-e szavát? Megtettük-e az átmenetet a fejbeli tudástól a hitig, olyan dolgokig, amelyek meghaladják értelmünket? Más szóval, eljutottunk-e a lehetséges hittől a pontos cselekvésig?

Ha valóban hinnénk Teremtőnkben, ha valóban komolyan vennénk szavát, sohasem félnénk, sohasem veszítenénk el örömünket, és sohasem kételkednénk.

Évek óta ismerlek titeket, testvéreim. Bennetek is ott van az ember útja. Igen, azt mondjátok nekem, hogy hisztek, de nem hiszek nektek. Már nem tudok. Hitetek nem engedte, hogy átkeljetek; nem vált cselekvő hitté. Már nem tudok együtt élni egy ilyen hittel; nekem többnek kell hinnem ennél.

Elmém egyetlen gondolatra összpontosít. „Aggódott-e valaha Yahshua bármi miatt? Kételkedett-e valaha az Atya abszolút jóságában?” Nem! Nem! Nem a válasz; és ez azt jelenti, hogy a kertben, amikor talán kísértést érzett a kételyre, végigküzdötte magát azon, mielőtt a kétely megnyilvánulhatott volna.

Nekem is lépnem kell, nem, valójában át kell ugranom erre a helyre, és kételyem elismerése az egyetlen módja annak, hogy odaérjek. Fejemben tudom, hogy az Ő útjai az egyetlen utak ahhoz az élethez, amelyre elhívattam; most tetteket kell hoznom hitemhez.

Kérlek, szülj bennem igazi hitet, Atyám. A hit legtisztább formáját akarom, olyan hitet, amely cselekszik. Csak Te tudod megmutatni nekem, hogy minden, amit mondasz, igaz. Mutasd meg, hogy minden igaz, Abba. Mutasd meg, mit teszel azért, aki valóban hinni akar, aki látni akarja hitét megnyilvánulni.