A szenvedés eltávolítja a bűnt

Ki teremtette a halál árnyékának völgyét (Zsoltárok 23)? Ki teremtette magát a halál gondolatát? Ki teremtette a gonoszt a kísértésre? Ki teremtette a testi és érzelmi próbákat? Merészelnéd, teremtményem, ellopni dicsőségemet, és másnak tulajdonítani? Enyém mindaz, amit teremtettem, és ide tartozik a szenvedés is. Az Enyém, és tanulnod kell róla és belőle.

Készülj fel, mindannyian, akik azt állítjátok, hogy szerettek Engem. Szenvedésetek közvetlenül vagy közvetve a bűnből ered. Halld ezt! A szenvedés eltávolítja a bűnt; erre van tervezve. Némelyek ragaszkodnak a szenvedéshez, amint kitartanak a bűnben. Csendesítsd le elmédet; tudom, hogy kérdéseid vannak. Azt is tudom, hogy félreérted útjaimat; az Én útjaim magasabbak a tieidnél (Ézsaiás 55:9).

Azt akarom, hogy figyelj, amint újra elmondom. Közvetlenül vagy közvetve, a bűn szenvedést eredményez. És ami még nehezebben elfogadható, hogy tökéletes Fiam szenvedett a te bűneidért! Ez bizonyítja, hogy valaki szenvedhet mások cselekedetei miatt.

Gondolj bele, hogyan érvényesül ez például a házasságban. Természetesen bűneid másokra is hatnak. Ugyanez igaz a testre, népemre, Israylra. Igen, tudom, nagy felelősség belátni, hogy személyes bűnöd sokakra hat, de jobb, ha elfogadod. Ez az Én valóságom, és ez nem változik.

Ne állj ellen Nekem ebben! Ha Fiam bűntelen maradt, mégis szenvedett a bűn miatt, mennyivel inkább te? Ne fogd fel a szenvedést elmédben ítéletként, hanem gondolj rá megszentelődésként. A szenvedés megtisztít.

Olvasd el Lelkem szavait a Zsidók 2:10-ben. „Mert illett Hozzá, akiért van minden, és aki által van minden, hogy sok fiat vezetve dicsőségre, üdvösségük fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé.” Igen, örömömre szolgál, hogy bevezesselek a szenvedésbe, és kitisztítsam belőled a gonoszt.

Az Én szemeimben már fehér vagy, mint a hó (Ézsaiás 1:18), mégis még tudatában vagy bűnödnek. Az elméd az, amit még meg kell tisztítani. Képesnek kell lenned rá, hogy habozás nélkül mondd: „Kövessetek engem, ahogy én is a Messiást követem!” (1Korinthus 11:1) A szenvedés bizonyára segíteni fog ennek beteljesülésében.

Mondd Nekem, hogy szereted útjaimat, azokat a mintákat, ahogyan cselekszem, és ahogyan mindig „jóra” munkálkodom azok javára, akiket célom szerint elhívtam (Róma 8:28). Emlékszel-e rá, hogy a szenvedés az út az Én jóságomhoz? Ez egy értékes eszköz, amely gyümölcsöt terem. Fogadd el mintámat; ez valóban a te javadra szolgál.