Nincs imádság Értem

Mikor, gyermekeim, láttátok-e,
Hogy imádságokat emeltem Magamért?
Vajon a „kérj, és kapsz” Rám is vonatkozott,
Vagy ez a minta csak nektek szólt?
Idézd fel Gecsemánét; mi volt a Félelmem?
Az elém helyezett öröm miatt, feltámadásom oly közel volt!
Talán akkor volt, amikor a cölöpön függtem,
Előre láttam-e, hogy „elhagyatva” kiáltok?
Ismét kérdezem: „Imádkoztam-e Magamért?”
Mondd Nekem, gyermekem, te mit látsz?

Figyelj erre a valóságra. Rejtett igazságokat keresel, az Ország misztériumait, miközben elhanyagolod a nyilvánvaló lelki valóságokat, amelyek ott vannak közvetlenül előtted?

Amikor elolvasod a „mintaimát” (Máté 6:9-13), arra kaptál-e utasítást, hogy magadért imádkozz? Érvelhetsz azzal, hogy „add meg nekünk ma a mi mindennapi kenyerünket” (11. vers) személyes kérésnek tűnik. De a szövegkörnyezetben azt az utasítást kapod, hogy ne aggódj ilyen dolgok miatt, ha először az Országot keresed (Máté 6:25-34). És „bocsásd meg a mi adósságainkat” (12. vers); ez teljes egészében mások megbocsátásáról szól, ahogy a Messiás megbocsátása megnyilvánul benned.

Valóban hiszed, hogy Fia áldozata miatt Yahweh ígéretei már „igen” és „úgy legyen” (2Korinthus 1:20)? Ha igen, akkor miért ragaszkodsz ahhoz, hogy ismét kérj azért, amit már birtokolsz a neked adott hit által (Lukács 17:6)?

Képzeld el, hogy az igazság jogarát tartod. Látod a kezedben? Most képzeld el, hogy rátekintve azt kiáltod: „Abba, kérlek, adj nekem az igazság jogarát.” Bánd meg hitetlenségedet! Bánd meg, hogy nem hitted el, hogy Yahshua halála minden imádságodra választ adott jóval azelőtt, hogy elimádkoztad volna azokat (Zsoltárok 21:2).

Ha így van, akkor mire való az ima? Az ima az a kommunikáció és közösség, amely felépíti és megerősíti kapcsolatunkat az Atyával, a Fiúval és a Lélekkel. De itt a hangsúly azon van, hogy segítsen felismerned, hogy imáid túl gyakran a fizikai birodalombeli személyes vágyaidra összpontosítanak, holott Yahshua azt mondta: „Az Én Országom nem e világból való.” (János 18:36)

Ez fontos szempontot hagy nekünk megfontolni az ima céljáról. Ha az Ő Országa nem e világból való, akkor át kellene alakítanunk imáinkat, hogy tükrözzék valódi identitásunkat mint a Világosság fiai vagy leányai, ahelyett hogy az „én” gyermekei lennénk. Hogyan nézne ez ki? Valódi identitásod megértését jobban kifejeznék az olyan imák, amelyek sokkal több hálát és dicséretet, és sokkal kevesebb „adj nekem!”-et tartalmaznak.

Mit szólsz valami ilyesmihez? „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te Neved. Jöjjön el a Te Országod. Legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.” Igen, ez a nyilvánvaló, ami szem előtt rejtőzik!