Méltó Hozzám

„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békét hozzak a földre. Nem békét jöttem hozni, hanem kardot. Mert azért jöttem, hogy »szembeállítsam az embert az apjával, a leányt az anyjával, és a menyet az anyósával«; és »az embernek ellensége lesz a saját háza népe«. Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint Engem, nem méltó Hozzám. És aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint Engem, nem méltó Hozzám. És aki nem veszi fel kínoszlopát, és nem követ Engem, nem méltó Hozzám. Aki megtalálja életét, elveszti azt, és aki elveszti életét Énértem, megtalálja azt. (Máté 10:34-39)

Miért hangsúlyozzák gyermekeim oly gyakran csak azokat az igéket, amelyek úgy tűnik, azt mondják, hogy kegyelmem mindenkié? Miért választjátok, hogy figyelmen kívül hagyjátok azt a valóságot, hogy kínoszlopom az a vonal a homokban, amely elválasztja azokat, akik az Enyéim, azoktól, akik nem méltók Hozzám? Miért ragaszkodtok ahhoz, hogy másokra rákényszerítsétek a saját vágyaitokat az Én rájuk vonatkozó akaratom helyett? Nem az élet elvesztésébe kerül-e, hogy megtaláljátok azt az életet, amelyet nektek szántam?

Miért folytatjátok az érvelést és a reménykedést, hogy valaha is mást tennék, mint amit mondtam, hogy tenni fogok? Megváltoztatom-e a saját szavaimat (Malakiás 3:6); kétszívű vagyok-e valamilyen módon (4Mózes 23:19)? Akiről azt mondom, hogy méltó, az méltó; és akiről azt állítom, hogy méltatlan, az méltatlan! Akkor mi lesz azzal, aki nem veszi fel kínoszlopát, és nem veszti el a saját életét Értem?

Látod, gyermekem, Engem nem foglalkoztat úgy, mint téged, hogy minden ember békében legyen Velem. Én békében maradok, függetlenül attól, hogy mások mit gondolnak. Ragaszkodnom kell azonban ahhoz, hogy ne korlátozd tovább Igéimet csak azokra, amelyek jól esnek neked, azokra, amelyek szépen beleillenek a komfortzónádba.

Az Én Igém összessége az, ami igazság, szeretett (János 17:17). Az Én békémet hagyom gyermekeimre (János 14:27); az Én kardomat pedig ellenségeimnek tartogatom (Zsoltárok 37:14-15).

Nem tűröm el a fennhéjázó lelket,
Aki megváltoztatja szent Igémet.
Hozzátenni vagy elvenni belőle (5Móz 12:32)
A képtelenség csúcsa.

Poharaitok, karkötőitek, matricáitok,
A tömegeknek áruljátok Engem.
Pedig senki sem jön, hacsak nem hívom (Jn 6:44),
Csak nekik volt a fa.

Parancs parancs után, sor sor után, (Ézs 28:13)
Verseim sohasem hazudnak.
Ha azt akartam volna, hogy „mind” üdvözüljön,
Hogyan tagadhatnák meg némelyek (Jn 18:9)?

Nem fogadom el az ultimátumodat,
Hogy Igémnek a te stílusodhoz kell illeszkednie.
Ha az Én juhom vagy, meghallod a hangomat,
Amit mindenki más hall, az utálatos (1Kor 1:18).

Tudom, ez kegyetlennek tűnik,
Hogyan is lehetne ez így?
De te vagy a juh, akit megváltottam,
Így hagyd Rám a farkasokat.