Egy dolog vége

„Jobb a dolog vége, mint a kezdete. Jobb a türelmes lélek a gőgös léleknél.” (Prédikátor 7:8)

Vajon azért írt Salamon ilyeneket, mert „végre vége volt”? Mit fejezett ki e szavak kilégzésében, amikor azok a hangszálain rezegtek át?

Vajon számításba vennéd, szerettem, Yahweh jellemét minden folyamatban? Vajon Neki tulajdonítanád az örömöt és a fájdalmat, a győzelmeket és a vereségeket is, mint az Ő keze munkáját?

A folyamat sohasem szabadna beletörődésben végződjön: „Csak át kell vészelnem ezt.” Egy egészségesebb önvizsgálat más következtetésre jutna: „Yahweh ezt azért rendezte így, hogy eltávolítson valamilyen bálványt az életemből, hogy leromboljon egy erődítményt az egómban.” A fájdalom a gondolatvilágban mindig valamely testi valósághoz fűződő helytelen kötődés halálát jelenti.

És így a dolog vége a halálos ragadványok eltávolítása a szentségtelen dolgokhoz; ez a természetfeletti folyamat szándéka. És mivel a szándék természetfeletti, a végkimenetel is természetfeletti eredményekkel jár: „A dolog vége bizony jobb, mint a kezdete! És a türelem mindig jobb a gőgnél.”

Yahweh nagyon türelmes abban, hogy eltávolítsa belőled a gőgöt, amely valójában eltávol tart Tőle. Képzelj el egy nagy szeretetet, amely soha nem vall kudarcot, az Ő egyetlen módját a szeretésnek, és képzeld el, mennyire vágyik átölelni egész lényedet. De hogy valódi szeretet legyen, nincs más választása, mint várni (1Korinthus 13:4)!

Ez a kikutathatatlan, tökéletes szeretet, amely arra vágyik, hogy körülöleljen téged, türelmesen vár, miközben minden, ami elutasítja, eltávolíttatik belőled. Minden félelmet ki kell vetni, hogy a tökéletes szeretetben lakhass (1János 4:18). Minden gőg alázatosságnak ad helyet, és minden kérkedés szelídségbe burkolózik (1Korinthus 13:4).

Figyelj jól a dolog végkimenetelére. Mivel kijelentést kaptál erről a mintáról, megértést és bölcsességet erről a folyamatról, ezáltal részt vehetsz a természetfelettiben; dicsérheted Őt, és hálát adhatsz Neki még a folyamat közben is (Zsoltárok 100:4).

„Mikor jól megy dolgod, örülj; a rossz napon pedig gondolkozz: ezt is, azt is Yahweh alkotta, hogy az ember semmit se tudjon kifürkészni abból, ami utána következik.” (Prédikátor 7:14)

És bár nem tudod, mi vár rád, nem kell megvárnod a dolog végét, hogy dicsérd Őt; a vég MINDIG jobb, mint a kezdet!

Személyes megjegyzés: Ahogy mindig, most sem olvastam el az áhítatokat, amíg meg nem nyitottam szerkesztésre. De ami az utóbbi néhány hétben történt az életemben, az pontosan ez a folyamat. Valóban pontosan ezt gondoltam: „Csak át kell vészelnem ezt.” Számoltam a napokat addig a napig, amikor már nem lesz „KÖTELESSÉGEM” órákig ülni a számítógépnél, hogy írjak és szerkesszek. „Csak néhány szabadnapra van szükségem” – érveltem magamban.

Karom, kezem és csuklóm gyötrelmes fájdalomban volt. Pozíciót kellett váltanom, egérről a beépített érintőpadra, majd egy külső padra, és vissza. Odáig jutott, hogy bármely napon a háromféle eszköz között kell váltogatnom csupán ahhoz, hogy átvészeljem a napot, csupán ahhoz, hogy kezeljem a csuklómban égető fájdalmat. „Csak még néhány hét, csak még néhány nap” – engedtem meg magamnak.

De aztán Yahweh szólt hozzám. Megmutatta nekem, hogy ez az én „énem” volt, egóm (gőgöm) maradványai, amelyek kaparásztak és karmoltak, hogy megkapaszkodjanak a remény utolsó foszlányában, hogy NEM KELL MEGHALNIA.

Éreztem, mintha többé nem tudnék tisztán gondolkodni. Több száz egymást követő nap után elmém üres, zsibbadt és fájdalmas volt. Zavart, dühös, depressziós és motiválatlan voltam. Több száz napon át, amelyeken 100%-ban biztos voltam az Ő természetfeletti irányításában minden egyes áhítat esetén, minden szerkesztett szónál és minden Írásnál, amelyet ihletésre hozzáadtam, hirtelen üres lettem!

Mindazonáltal minden reggel, amikor felébredtem, hogy elolvassam a mai áhítatot, az, ami a tegnap üresnek, zsibbadtnak és motiválatlannak tűnő elméből előjött, teljesen mennyei és ihletett volt. Amit megmutatott nekem, ez volt: „Semmi tőled, Jeff. Minden Tőlem! Mindig is Én voltam.”

És aztán az év 361. napján, mindössze négy nappal az év vége előtt, amikor leültem szerkeszteni ezt az áhítatot, a 362. számút, kinyitottam, hogy elolvassam: „Egy dolog vége”! Csak ennyit tudtam mondani: „Ó, Yahweh, hű vagy és igaz. Neked növekedned kell, nekem pedig alább szállnom.” (János 3:30)

És a dolog vége bizony jobb, mint a kezdete.